Még nem is meséltem a munkatársakról, pedig igazán "szórakoztatóak".
Előljáróban csak annyit hogy az átlag életkor általában 45 abban az irodahelységben ahol én is töltöm napjaimat, ráadásul az ellenkező nem díszes példányai. így sejthető, hogy nem sok közös témánk akad a munkán kívül.
Persze ez az átlag napról napra változik ugyanis kedves német kollégám, akit csak nevezzünk Terminátornak. Na nem azért mert olyan nagy és félelmetes, inkább mert olyan szép robotikus járása van. Na szóval, miatta ingadozik itt az átlag életkor, mert az irodában töltött óráinak a száma konvergál a heti 15 felé, na persze ez nem azt jelenti, hogy a maradék 25-öt elhenyélné, csak azt német földön tölti. Viszont így megmarad a feltételezés, hogy esetleg mégis. Szóval ő afféle német vendégmunkás és a munkában is leginkább vendégszerepeket vállal főként.
És itt van MZ/X is, aki leginkább húzza az átlag életkort felfelé. Tősgyökeres svájci, bár félig kínainak vallja magát, mert egy aprócska kínai felesége van. Külsőleg azt kell róla tudni, hogy magas és kopasz, szakálla viszont nincs, de legalább olyan okos lehet, mint Mézgáék MZ/X Öcsije, mert ő már 15 éve tanácsadóként dolgozik és nagyon sok mindent látott, így mindent tud. Vagy legalábbis ő azt gondolja és hangoztatja. Természetesen vannak dolgok amiket ő is tud. Ezek közé tartozik a hangos telefonálás és a magában beszélés. Nem említve a hatáskörömet nem érintő keresztkérdésekről.Legtöbbször az sem zavarja, hogy zenét hallgatok és nem hallom amit ő mond, mert nem hívja fel a figyelmem arra, hogy a következő mondatokat nekem címzi. így mikor feleszmélek, hogy nekem beszél már késő... ugyanis ha visszakérdezek, csak legyint, hogy nem érdekes és elkönyveli magában, hogy engem semmi sem érdekel.
Kedvenc kérdésem: Tudod min gondolkozom? - "Nem, és mindadding nem is fogom tudni míg el nem mondod". Persze már mondja is nehogy kimaradjak valami jóból, én meg figyelek mint a kisangyal nehogy érdektelennek tűnjek. De a mondadó végére ismét summázom, hogy már megint valaki más problémáját osztotta meg velem amiben sajnos én nem tudok segítségére lenni. Erről tájékoztatom is, mire közli ,hogy csak a véleményemre kíváncsi, hogy jól gondolja-e... Én meg kénytelen vagyok megismételni, hogy ezen témakörben nem vagyok járatos és nem szeretnék állást foglalni. És mi lesz a konkluzio? Hogy engem nem érdekel semmi... Mindezzel nem lenne semmi baj, ha nem napjában többször fordulna elő.
Azért szögezzük le, az elején nagy segítségemre volt, hogy el tudjam látni a feladatomat. Mert Terminátor kollégánk 3 hétre szabadságolta magát a legfontosabb időszakban.
De most kaptunk egy újabb tanácsadót, ezúttal portugál honból, őt csak nevezzük Mr Augusztusnak. Alapvetően szeretem a portugálokat, de az ő esetében egyenlőre tanácstalan vagyok. Ugyanis úgy tűnik ő is nagyon kedveli a portugálokat, kifejezetten egyet. Saját magát. Ez kicsit megnehezíti a kommunikációt, mert tud beszélni magáról és még magáról is...
A legviccesebb az amikor MZ/X és Mr Augusztus próbálnak megoldani valamit... Hihetetlen mókás a párbeszéd:
MZ/X: Megmutatom hogy kell, nézd!
Mr Augusztus: Nem, ennek van egy másik módja.
MZ/X: de nem, nem. Várjál, hadd mutassam meg.
Mr Augusztus: Jó, de szerintem az XY tranzakcióval egyszerűbb
MZ/X: Megmutatom, csak várj...
És Mr Augusztus vár :D
Csodálatos... végre nem csak az én agyamat terheli :D
Ilyen vidám itt az élet.Csupa móka és kacagás.
2012. július 26., csütörtök
2012. május 16., szerda
NYELVtan
Miért gondolja valaki azt, hogy azért mert egy különleges nyelvet beszél még nincsenek olyan szavaink, amit a világ bármely táján megértenek.
Különösen kellemetlen amikor füled hallatára ezt a nemzetközi kifejezést egy a nyelvet nem beszélő jelenlévő személy negatív jellemzésére használják.
Legszívesebben a föld alá süllyedtem volna...
2012. május 10., csütörtök
Ébredés
Azt hiszem abban mindenképpen egyetértünk, hogy a reggelek nehezen indulnak és nehéz az ágyból kikászálódni.
Nekem ezt ma sikerült legyőznöm... na persze nem szándékosan, mert általában 3 szundi után döntök úgy, hogy lassan erőt gyűjtök az ágy elhagyásához. Ez alkalommal sikerült rekord idő alatt lekeveredni az ágyról, még pedig úgy hogy az ébresztő lenyomásához való nyújtózkodás közben lehemperedtem az ágyról. Azt gondoltam, hogy most is mint máskor az ágy közepe felé konvergálok, de kiderült hogy nem... Még mielőtt a telefon után nyúlna bárki is hogy virágot küldjön, jelentem nem törött semmim és még kék foltjaim sem lesznek.
Nekem ezt ma sikerült legyőznöm... na persze nem szándékosan, mert általában 3 szundi után döntök úgy, hogy lassan erőt gyűjtök az ágy elhagyásához. Ez alkalommal sikerült rekord idő alatt lekeveredni az ágyról, még pedig úgy hogy az ébresztő lenyomásához való nyújtózkodás közben lehemperedtem az ágyról. Azt gondoltam, hogy most is mint máskor az ágy közepe felé konvergálok, de kiderült hogy nem... Még mielőtt a telefon után nyúlna bárki is hogy virágot küldjön, jelentem nem törött semmim és még kék foltjaim sem lesznek.
2012. április 27., péntek
Déli Nap Szálló
Szállodai élményeimet tovább gazdagította a neves Southern Sun Hyde Park Hotel Johannesburgban.
Már az elején siketült a személyzetnek elvágnia magát azzal a kérdéssel, hogy kolléganőmmel duplaágyas vagy külön ágyas szobát kérünk. Kétségsem fér hozzá leszbinek néztek minket. Végülis siketült megoldani és a foglalásnak megfelelően külön szobát kaptunk.
Mivel nem minden nap jár az ember Johannesburgban szerettünk volna látni valamit a városból. Sajnos erre nem került sor, mert mire személyes kapcsolatba kerültünk egy szervezővel túl késő lett ahhoz, hogy aznap bármi programot szervezzenek. Hát így esett, hogy maradt a vasárnapi luxus szafari.
Viszont ha nincs program valamivel el kell magunkat foglalni, hát kértünk internet hozzáférést és nem is olcsón 325 (s)ZAR-ért fejenként hozzá is jutottunk és örültünk, hogy legalább kommunikálhatunk a külvilággal.
Örömünket hétfőn siketült porig rombolni, azzal hogy kiderült napi 2 óra ingyen internet jár a törzsvedégeknek... És kiderült, a cégünk törzsvendégnek számít, tehát mi is... Ezt követően próbáltunk alkudozni, mivel erről a lehetőségről nem tájékoztattak, pedig tisztán láthatták a rendszerben,hogy a foglalás kitől jött és hogy nekünk járna ez a lehetőség. Kompenzációt nem sikerült kicsikarni. Pedig már elképzeltem magam aznap este, hogy kiiszom a bárt a vagyonából az úszómedence mellett. Hát nem jött össze.
Következő meglepetés szerda este ért, amikor is becsiccsentve visszaértem céges vacsoráról a szobába. Egy kedves levél várt a szálloda értékesítési menedzserétől, miszerint túl léptük a hitálkártya engedélyezési keretét és rendezzem a tartozást haladéktalanul, különben kilakoltatnak. Ilyedtemben lerohantam a recepcióra és megkérdeztem, hogy most rögtön intézzem, vagy esetleg várhat másnap reggelig. Erre jött a következő kérdés: Betuttam még jutni a szobába? Mit gondol hogy találtam meg a levelet amit a szobában hagytak? és különben is minden előzetes figyelmeztetés nélkül képesek lettek volna blokkolni a záramat...
Végül megállapodtunk abban, hogy mivel még bejutok a szobába elég lesz másnap reggel rendezni a számlát.
Másnap jól lakva, kipihenve lefáradtam a recepcióra, hogy eleget tegyek fizetési kötelezettségemnek. Elém toltak egy minta számlát, hogy ellenőrizzem minden rendben van-e. Hát nem volt... A számláról kiderült, hogy előző nap taxiztam és ott vacsoráztam mindösszesen 450 (s)ZAR- ért... Mondtam, hogy hacsak nem alvajáró vagyok akkor ez bizony tévedés. Ekkor ért a meglepetés: a recepciós szemrebbenés nélkül törölte a tételeket a számláról mindenféle ellenőrzés nélkül. Még jó hogy nem előző este kellett mindezt rendeznem amikor is a bor hatása alatt átsiklottam volna ezeken a tételeken. Elképesztő, hogy egy jónevű szálloda dolgozói ilyet megengednek maguknak.
A kellemetlenségek sora ezzel még nem ért véget.
Pénteken a kijelentkezés szimplán fél órás procedúra lett azzal, hogy megbonyolítottam a fizetést még egy éjszaka előre fizetésével.
Elkezdtek kérdezgetni, hogy milyen reggelit óhajt az illető, aki marad. Természetesen mondtam, hogy a szokásosat, ami elérhető a szálloda éttermében minden reggel. A válaszom nem volt kielégítő a számukra és úgy döntöttek, hogy akkor felszámolják a drágább reggelit. Nem is értettem a diskurzust, mert hogy az elmúlt 5 napban a kutya nem kérdezte, hogy mit ettünk... Majd kezembe kaptam a minta számlát az egy éjszakáról ami 160 (s)ZAR-ral több volt mint az elmúlt éjszakákért fizetett összeg. Cselt sejtve rákérdeztem, hogy az árnak nem kellene tartalmaznia a reggelit, mert hogy az elmúlt napokban ezzel nem volt probléma. Egy fél szempillantást vetettek a monitorra és kiderült, hogy olyan kategóriás vendégek vagyunk akiknek tartalmazza a szoba ára a reggelit... Hogy ez milyen meglepő, már megint le akartak nyúlni.
Eddigre viszont már leemelték a pénzt a hitelkártyáról. Kb 10 percig próbálkoztak visszatenni, míg végül a kézenfekvő megoldással elő álltak, és kp-ban visszaadták.
Ezek után sikeresen megkaptam a számlát és viszont nem látást intettem...
Már az elején siketült a személyzetnek elvágnia magát azzal a kérdéssel, hogy kolléganőmmel duplaágyas vagy külön ágyas szobát kérünk. Kétségsem fér hozzá leszbinek néztek minket. Végülis siketült megoldani és a foglalásnak megfelelően külön szobát kaptunk.
Mivel nem minden nap jár az ember Johannesburgban szerettünk volna látni valamit a városból. Sajnos erre nem került sor, mert mire személyes kapcsolatba kerültünk egy szervezővel túl késő lett ahhoz, hogy aznap bármi programot szervezzenek. Hát így esett, hogy maradt a vasárnapi luxus szafari.
Viszont ha nincs program valamivel el kell magunkat foglalni, hát kértünk internet hozzáférést és nem is olcsón 325 (s)ZAR-ért fejenként hozzá is jutottunk és örültünk, hogy legalább kommunikálhatunk a külvilággal.
Örömünket hétfőn siketült porig rombolni, azzal hogy kiderült napi 2 óra ingyen internet jár a törzsvedégeknek... És kiderült, a cégünk törzsvendégnek számít, tehát mi is... Ezt követően próbáltunk alkudozni, mivel erről a lehetőségről nem tájékoztattak, pedig tisztán láthatták a rendszerben,hogy a foglalás kitől jött és hogy nekünk járna ez a lehetőség. Kompenzációt nem sikerült kicsikarni. Pedig már elképzeltem magam aznap este, hogy kiiszom a bárt a vagyonából az úszómedence mellett. Hát nem jött össze.
Következő meglepetés szerda este ért, amikor is becsiccsentve visszaértem céges vacsoráról a szobába. Egy kedves levél várt a szálloda értékesítési menedzserétől, miszerint túl léptük a hitálkártya engedélyezési keretét és rendezzem a tartozást haladéktalanul, különben kilakoltatnak. Ilyedtemben lerohantam a recepcióra és megkérdeztem, hogy most rögtön intézzem, vagy esetleg várhat másnap reggelig. Erre jött a következő kérdés: Betuttam még jutni a szobába? Mit gondol hogy találtam meg a levelet amit a szobában hagytak? és különben is minden előzetes figyelmeztetés nélkül képesek lettek volna blokkolni a záramat...
Végül megállapodtunk abban, hogy mivel még bejutok a szobába elég lesz másnap reggel rendezni a számlát.
Másnap jól lakva, kipihenve lefáradtam a recepcióra, hogy eleget tegyek fizetési kötelezettségemnek. Elém toltak egy minta számlát, hogy ellenőrizzem minden rendben van-e. Hát nem volt... A számláról kiderült, hogy előző nap taxiztam és ott vacsoráztam mindösszesen 450 (s)ZAR- ért... Mondtam, hogy hacsak nem alvajáró vagyok akkor ez bizony tévedés. Ekkor ért a meglepetés: a recepciós szemrebbenés nélkül törölte a tételeket a számláról mindenféle ellenőrzés nélkül. Még jó hogy nem előző este kellett mindezt rendeznem amikor is a bor hatása alatt átsiklottam volna ezeken a tételeken. Elképesztő, hogy egy jónevű szálloda dolgozói ilyet megengednek maguknak.
A kellemetlenségek sora ezzel még nem ért véget.
Pénteken a kijelentkezés szimplán fél órás procedúra lett azzal, hogy megbonyolítottam a fizetést még egy éjszaka előre fizetésével.
Elkezdtek kérdezgetni, hogy milyen reggelit óhajt az illető, aki marad. Természetesen mondtam, hogy a szokásosat, ami elérhető a szálloda éttermében minden reggel. A válaszom nem volt kielégítő a számukra és úgy döntöttek, hogy akkor felszámolják a drágább reggelit. Nem is értettem a diskurzust, mert hogy az elmúlt 5 napban a kutya nem kérdezte, hogy mit ettünk... Majd kezembe kaptam a minta számlát az egy éjszakáról ami 160 (s)ZAR-ral több volt mint az elmúlt éjszakákért fizetett összeg. Cselt sejtve rákérdeztem, hogy az árnak nem kellene tartalmaznia a reggelit, mert hogy az elmúlt napokban ezzel nem volt probléma. Egy fél szempillantást vetettek a monitorra és kiderült, hogy olyan kategóriás vendégek vagyunk akiknek tartalmazza a szoba ára a reggelit... Hogy ez milyen meglepő, már megint le akartak nyúlni.
Eddigre viszont már leemelték a pénzt a hitelkártyáról. Kb 10 percig próbálkoztak visszatenni, míg végül a kézenfekvő megoldással elő álltak, és kp-ban visszaadták.
Ezek után sikeresen megkaptam a számlát és viszont nem látást intettem...
2012. április 21., szombat
Luxus Szafari
Ismét Dél-Afrikában jártam, ezúttal sikerült kicsit többet látni mint a szálloda és az iroda.
Szombat reggel sikeresen megérkeztünk 11 órás repülő út után. Sajnos itthonról nem sikerült programot szervezni, így amint megérkeztünk a szállodába ráálltunk a témára és igyekeztünk a kevéssé segítőkész recepciósokat munkára bírni, hogy megejtsenek egy telefont. Sokadik érdeklődés után sikerült kierőszakolni, hogy valaki foglalkozzon a témával és délután már egy szervező fel is hívott program lehetőséggel. Nem csekély összegért vasárnap egy sofőr el tud minket vinni Pilanesbergbe. Mivel egyszer élünk és lehet, hogy nem kapunk újabb lehetőséget, hogy az országba betegyük a lábunk elfogadtuk a lehetőséget. Próbálkoztunk azért arra délutánra is szervezni valamit, de a segítőkész szervező közölte, hogy már későn van és minden korán zár. (Itt jegyezném meg, hogy már délelőtt 11 körül jeleztük,hogy valami programot szeretnénk délutánra). Nem hiába ez az Afrikai mentalitás: Ejh rá érünk arra még... majd, hát most már olyan későn van, hogy nem érdemes belekezdeni :).
Így a szombat délután a pihenés jegyében telt, mert hogy másnap reggel korán kelünk, hogy a 2 órás autóutat minél előbb teljesítsük és nekivághassunk az állatok felkutatásába.
Egy kellemes reggeli elfogyasztása után a recepción találkoztunk fiatal fekete sofőrünkkel aki betessékelt minket egy luxus mercibe. Legalább a kifizetett díjnak megfelelő szolgáltatást kaptunk.
Sofőrünk kedvesen megkérdezte, hogy ittunk-e már aznap teát. Furcsálltuk a kérdést de válaszoltunk, hogy teát nem de KV-t igen. Kellett volna teát inni? Végül kiderült csak arra volt kíváncsi, hogy reggeliztünk-e mert ha nem megállhatunk vhol. Mivel mi már túl voltunk rajta folytattuk az utat kitérő nélkül.
11-körül meg is érkeztünk a Pilanesberg Nemzeti Parkhoz. Sofőrünk elkezdett szállítást szervezni a részünkre. Nem volt olyan egyszerű, mert hogy a Park jegypénztárában még egy telefon sincs,így a sofőr telefonján intézkedtek a pénztárosok. A nagy telefonálgatásnak azonban az lett az eredménye, hogy sofőrünk bevállalta, hogy körbe visz a parkban... a luxus mercivel... így lett a szafarink luxus.
Szerencsére már az első néhány méter után találkoztunk néhány lakóval, de sok esetben nagyon kellett figyelni, hogy hol bújik meg valami érdekesség. Ilyen vadászattal telt néhány óra, amikor is kezdtünk megéhezni. Szerencsére felszerelkeztünk szafari szelettel, ami tulajdonképpen szárított gyümölcs szelet és egészen jól telíti a gyomrot. Ekkor derült ki sofőrünk korábbi kérdésének a jelentősége. Ő ugyanis aznap még nem evett és nem ivott semmit. Így indult el velünk egy fél napos autókázásra. Gyorsan összedobtunk neki egy kis elemózsiát (szafari szelet és víz) és útnak indultunk a Pilanesberg "központ" felé, hogy együnk-igyunk valamit.
Itt azonban kiderült, hogy az egyetlen szolgáltatás a mosdó... így tovább folytattuk utunk egy éhes sofőrrel, a 2 szelet szafari szelet és egy darab keksz ugyanis a foghegyére is kevés volt. Ennek ellenére a következő másfél órát is ugyanolyan lelkesen csinálta végig.
Hogy fényképezni is tudjunk (aminek eredménye a facebookon megtalálható) lehúzott ablakokkal közlekedtünk. Aminek az lett az eredménye, hogy a krém színű bőr ülés a nap végére vörösben díszelgett, nem beszélve az autó külsejéről. Annak azonban az volt az előnye, hogy alapból fekete volt. Kétséget kizáróan a sofőr fiú az aznap estét vagy másnap délelőttöt teljes autómosással tölthette.
Mindezek mellett egy felejthetetlen napot töltöttünk a parkban. Karnyújtásnyira volt tőlünk zebra, zsiráf, elefánt, orrszarvú és még néhány fajta állat, aminek nem tudom a nevét, de nem is az számít.
Szombat reggel sikeresen megérkeztünk 11 órás repülő út után. Sajnos itthonról nem sikerült programot szervezni, így amint megérkeztünk a szállodába ráálltunk a témára és igyekeztünk a kevéssé segítőkész recepciósokat munkára bírni, hogy megejtsenek egy telefont. Sokadik érdeklődés után sikerült kierőszakolni, hogy valaki foglalkozzon a témával és délután már egy szervező fel is hívott program lehetőséggel. Nem csekély összegért vasárnap egy sofőr el tud minket vinni Pilanesbergbe. Mivel egyszer élünk és lehet, hogy nem kapunk újabb lehetőséget, hogy az országba betegyük a lábunk elfogadtuk a lehetőséget. Próbálkoztunk azért arra délutánra is szervezni valamit, de a segítőkész szervező közölte, hogy már későn van és minden korán zár. (Itt jegyezném meg, hogy már délelőtt 11 körül jeleztük,hogy valami programot szeretnénk délutánra). Nem hiába ez az Afrikai mentalitás: Ejh rá érünk arra még... majd, hát most már olyan későn van, hogy nem érdemes belekezdeni :).
Így a szombat délután a pihenés jegyében telt, mert hogy másnap reggel korán kelünk, hogy a 2 órás autóutat minél előbb teljesítsük és nekivághassunk az állatok felkutatásába.
Egy kellemes reggeli elfogyasztása után a recepción találkoztunk fiatal fekete sofőrünkkel aki betessékelt minket egy luxus mercibe. Legalább a kifizetett díjnak megfelelő szolgáltatást kaptunk.
Sofőrünk kedvesen megkérdezte, hogy ittunk-e már aznap teát. Furcsálltuk a kérdést de válaszoltunk, hogy teát nem de KV-t igen. Kellett volna teát inni? Végül kiderült csak arra volt kíváncsi, hogy reggeliztünk-e mert ha nem megállhatunk vhol. Mivel mi már túl voltunk rajta folytattuk az utat kitérő nélkül.
11-körül meg is érkeztünk a Pilanesberg Nemzeti Parkhoz. Sofőrünk elkezdett szállítást szervezni a részünkre. Nem volt olyan egyszerű, mert hogy a Park jegypénztárában még egy telefon sincs,így a sofőr telefonján intézkedtek a pénztárosok. A nagy telefonálgatásnak azonban az lett az eredménye, hogy sofőrünk bevállalta, hogy körbe visz a parkban... a luxus mercivel... így lett a szafarink luxus.
Szerencsére már az első néhány méter után találkoztunk néhány lakóval, de sok esetben nagyon kellett figyelni, hogy hol bújik meg valami érdekesség. Ilyen vadászattal telt néhány óra, amikor is kezdtünk megéhezni. Szerencsére felszerelkeztünk szafari szelettel, ami tulajdonképpen szárított gyümölcs szelet és egészen jól telíti a gyomrot. Ekkor derült ki sofőrünk korábbi kérdésének a jelentősége. Ő ugyanis aznap még nem evett és nem ivott semmit. Így indult el velünk egy fél napos autókázásra. Gyorsan összedobtunk neki egy kis elemózsiát (szafari szelet és víz) és útnak indultunk a Pilanesberg "központ" felé, hogy együnk-igyunk valamit.
Itt azonban kiderült, hogy az egyetlen szolgáltatás a mosdó... így tovább folytattuk utunk egy éhes sofőrrel, a 2 szelet szafari szelet és egy darab keksz ugyanis a foghegyére is kevés volt. Ennek ellenére a következő másfél órát is ugyanolyan lelkesen csinálta végig.
Hogy fényképezni is tudjunk (aminek eredménye a facebookon megtalálható) lehúzott ablakokkal közlekedtünk. Aminek az lett az eredménye, hogy a krém színű bőr ülés a nap végére vörösben díszelgett, nem beszélve az autó külsejéről. Annak azonban az volt az előnye, hogy alapból fekete volt. Kétséget kizáróan a sofőr fiú az aznap estét vagy másnap délelőttöt teljes autómosással tölthette.
Mindezek mellett egy felejthetetlen napot töltöttünk a parkban. Karnyújtásnyira volt tőlünk zebra, zsiráf, elefánt, orrszarvú és még néhány fajta állat, aminek nem tudom a nevét, de nem is az számít.
2012. április 14., szombat
3 nap - 3 ország
Elég sűrű pár hét van mögöttem és még nincs vége.
Ennek köszönhető, hogy sekerült felállítani a fent említett 3 nap - 3 ország rekordot. Persze korábban is előfordult már hasonló, de az csak átutazás miatt. A mostani esetben hosszabb időt tölthettem mind a 3 országban.
A töténet 2 napos mannheimi tréninggel kezdődött.Kérésemre kaptam egy kis dia AP tréninget. Szállásomat egy egészen elegáns szálloda kevésbé kellemes dohányzó szobájában kaptam. Ez alkalommal még lenyeltem a békát és a kellemes időre való tekintettel nyitott ablak mellett elviseltem a tömény cigiszagot a szobában, de ezúton fogadom, hogy ez soha többet nem fog előfordulni.
Ennek ellenére azért jól éreztem magam, sikerült néhány darabbal frissítenem a ruhatáram és megtaláltam a magyar termékeket áruló boltot is :).
A 2 nap gyorsan eltelt és csak azt vettem észte, hogy megint otthon (értsd. Basel) vagyok, de csak arra volt időm, hogy a táskám tartalmát kicseréljem.
A következő este ugyanis Európa leggyorsabb vonatán találtam magam úton Párizsba. Nagyon klassz hétvégét sikerült eltölteni egy kedves munkatárs jóvoltából ebben a gyönyörű városban. Az idő nem kedvezett nekünk, de szerencsére az eső visszafogta magat és lehetővé tette a kb 10 kilóméternyi sétát. A következő napra nem is kívánhattunk volna szebb időt, hogy megejtsem az első igazi találkozást A toronnyal. Sajnos közvetlen érintkezésre nem volt lehetőség, de egy okkal több, hogy valamikor újra ellátogassak a városba.
Így történt, hogy 3 nap alatt 3 országban aludtam.
Ennek köszönhető, hogy sekerült felállítani a fent említett 3 nap - 3 ország rekordot. Persze korábban is előfordult már hasonló, de az csak átutazás miatt. A mostani esetben hosszabb időt tölthettem mind a 3 országban.
A töténet 2 napos mannheimi tréninggel kezdődött.Kérésemre kaptam egy kis dia AP tréninget. Szállásomat egy egészen elegáns szálloda kevésbé kellemes dohányzó szobájában kaptam. Ez alkalommal még lenyeltem a békát és a kellemes időre való tekintettel nyitott ablak mellett elviseltem a tömény cigiszagot a szobában, de ezúton fogadom, hogy ez soha többet nem fog előfordulni.
Ennek ellenére azért jól éreztem magam, sikerült néhány darabbal frissítenem a ruhatáram és megtaláltam a magyar termékeket áruló boltot is :).
A 2 nap gyorsan eltelt és csak azt vettem észte, hogy megint otthon (értsd. Basel) vagyok, de csak arra volt időm, hogy a táskám tartalmát kicseréljem.
A következő este ugyanis Európa leggyorsabb vonatán találtam magam úton Párizsba. Nagyon klassz hétvégét sikerült eltölteni egy kedves munkatárs jóvoltából ebben a gyönyörű városban. Az idő nem kedvezett nekünk, de szerencsére az eső visszafogta magat és lehetővé tette a kb 10 kilóméternyi sétát. A következő napra nem is kívánhattunk volna szebb időt, hogy megejtsem az első igazi találkozást A toronnyal. Sajnos közvetlen érintkezésre nem volt lehetőség, de egy okkal több, hogy valamikor újra ellátogassak a városba.
Így történt, hogy 3 nap alatt 3 országban aludtam.
2012. március 22., csütörtök
Taxi
Nem véletlen, hogy nem szeretem.
Be sem szálltam tömény cigaretta szag ült az orromba. Hogy eme kellemetlen szokását ellensúlyozza, teljesen lehúzott bal első ablakkal utaztunk. Még az sem zavarta, hogy végig fújtam az orrom, persze nem azért mert meg voltam fázva, hanem a tavasz áldásos ajándék, az allergia kínzott, de neki erről halvány segéd fogalma sem lehetett. Szépen araszoltunk a reggeli forgalomban, amikor is egykori munka helyem irányába közelítünk. Gyorsan elgondolkoztam, hogy jó útirányt adtam e meg, de vissza emlékeztem, hogy kihangsúlyoztam, 2A terminál. Mikor már a keletinél jártunk nem tudtam mire gondoljak, csak abban bíztam, hogy ő jobban ismeri a reggeli pesti forgalmat. Szerencsére így volt és rövidesen már a gyorsforgalmin zötyögtünk és nagy meglepetésemre pár perccel a magamban kitűzött időpont után meg is érkeztünk... Minden jó ha a vége jó, de nem hiszem, hogy ezt az "állatfajt" meg fogom valamikor is szeretni.
Be sem szálltam tömény cigaretta szag ült az orromba. Hogy eme kellemetlen szokását ellensúlyozza, teljesen lehúzott bal első ablakkal utaztunk. Még az sem zavarta, hogy végig fújtam az orrom, persze nem azért mert meg voltam fázva, hanem a tavasz áldásos ajándék, az allergia kínzott, de neki erről halvány segéd fogalma sem lehetett. Szépen araszoltunk a reggeli forgalomban, amikor is egykori munka helyem irányába közelítünk. Gyorsan elgondolkoztam, hogy jó útirányt adtam e meg, de vissza emlékeztem, hogy kihangsúlyoztam, 2A terminál. Mikor már a keletinél jártunk nem tudtam mire gondoljak, csak abban bíztam, hogy ő jobban ismeri a reggeli pesti forgalmat. Szerencsére így volt és rövidesen már a gyorsforgalmin zötyögtünk és nagy meglepetésemre pár perccel a magamban kitűzött időpont után meg is érkeztünk... Minden jó ha a vége jó, de nem hiszem, hogy ezt az "állatfajt" meg fogom valamikor is szeretni.
Repülés
Most adódott először lehetőségem arra, hogy fényes nappal, verőfényes napsütésben lássam Zürichet madártávlatból. Igazán magával ragadó a látvány. Ahogy a repülő elkezd emelkedni, úgy bújnak elő a hegyek az épületek mögül, majd apránként a lábunk előtt hever a Zürichi tó is. Egyre fentebb és fentebb emelkedve már csak a porcukorral meghintett hegycsúcsok látszódnak. Ez az a látvány amiért mindenképpen megéri újra és újra szárnyra kapni. Remélem következő életemben madár leszek. Persze nem galamb, mert azok sz*rnak mindenre, na meg persze gólya sem. Nehogy már engem szindjon az összes kisgyerek, hogy ők nem akartak kistestvért és vigyem vissza ahonnan hoztam...
Órákig tudnék gyönyörködni az Alpok rejtélyes vonulataiban, de sajnos ez most nem valósulhatott meg, egyrészt mert hozták a vacsit, másrészt az egész út szűk 1,5 órás. Arról nem is beszélve, hogy közben besötétedett. Persze az esti Ausztria és Magyarország is szép látvány. Mindig próbálom kitalálni, hogy éppen merre járhatunk, kevés sikerrel, de legalább magamat elszórakoztatom.
A visszaút is hasonlóan szép időben történt. A boarding-ra várva volt időm szemügyre venni az útitársakat. Szerencsére a kínai csoport Frankfurtba utazott. Azért így is maradtunk szép számmal. Egy úri emberre lettem figyelmes, aki a napvédett váróteremben sőtétített ablakokkal közlekedett. Botja nem volt, hát nem vaksi. Néhány perc hiányzott a beszálláshoz és barátunk már nagyon érdeklődött, hogy mi történik és miért nem indítják már a népet. Legalábbis gondolom, hogy valami hasonló téma lehetett. Majd közölték, hogy 15 perc múlva nyitják a kaput és 10 perces késés várható az indulásnál. Mivel a gép elejében kaptam helyet és különben is buszozunk nem siettem, kiültem szépen a soromat míg a többiek kígyóztak a pultig.
A helyemet keresve ért a meglepetés, hogy napszemcsis barátom lesz az útitársam. Fantasztikuscsodálatos. Legfőképpen azért, mert a helyemet éppen a kis guribörije foglalta el. Nemzetközi járat lévén udvariasan megkérem angolul, hogy másszon ki, vegye el a bőröndjét és engedje, hogy leüljek a helyemre. (Exuse me... Can I have my seat?) Gondoltam kiveszi a táskát és kényelmesen elfoglalom a helyem. Ehelyett szépen beigazította a táskát az ülése elé, hogy azon átmászva préseljem be magam az ülésre. Gondoltam a táska ezután megy a tárolóba, de nem. Barátunk elkezdett reklamálni, hogy most akkor hova tegye a táskát. Mivel 10 perces késésben voltunk a Stewi mondta, hogy most fel kell szállnunk maradjon a seggén. Itt jelzem, továbbra is napszemüvegben.
Kifutás, felszállás, emelkedés, repülési magasság elérése... kaja, pia felszolgálás.
Jön a kedves kis stewi és érdeklődik, óhajtunk-e valamit fogyasztani. Ekkor barátunk kifakad, hogy itt a csomagja, és hogy azonnal tegyék ezt valahova, stb. A légi kisasszony kedvesen közli, hogy sajnos nincs már hely sehol, megnézte és hogy ekkora táskát fel kellett volna adni így innentől kezdve ez nem az ő problémája. Napszemcsis haverunk még mindig a elsötétítve közli, hogy akkor majd ő keres helyet. A stewardess még tett egy kísérletet, hogy kér-e valamit, mire ő durcásan közölte, hogy majd ha a táskáját el tudja valahova tenni. Majd így ülte végig az utat. Mint egy durcás gyerek.
Ekkor még nem tudtam, hogy milyen nemzetiségű, de biztos ami biztos Fülig Jimmy és társai maradtak a táska mélyén. Kész szerencse, mert kiderült, hogy magyar...
Órákig tudnék gyönyörködni az Alpok rejtélyes vonulataiban, de sajnos ez most nem valósulhatott meg, egyrészt mert hozták a vacsit, másrészt az egész út szűk 1,5 órás. Arról nem is beszélve, hogy közben besötétedett. Persze az esti Ausztria és Magyarország is szép látvány. Mindig próbálom kitalálni, hogy éppen merre járhatunk, kevés sikerrel, de legalább magamat elszórakoztatom.
A visszaút is hasonlóan szép időben történt. A boarding-ra várva volt időm szemügyre venni az útitársakat. Szerencsére a kínai csoport Frankfurtba utazott. Azért így is maradtunk szép számmal. Egy úri emberre lettem figyelmes, aki a napvédett váróteremben sőtétített ablakokkal közlekedett. Botja nem volt, hát nem vaksi. Néhány perc hiányzott a beszálláshoz és barátunk már nagyon érdeklődött, hogy mi történik és miért nem indítják már a népet. Legalábbis gondolom, hogy valami hasonló téma lehetett. Majd közölték, hogy 15 perc múlva nyitják a kaput és 10 perces késés várható az indulásnál. Mivel a gép elejében kaptam helyet és különben is buszozunk nem siettem, kiültem szépen a soromat míg a többiek kígyóztak a pultig.
A helyemet keresve ért a meglepetés, hogy napszemcsis barátom lesz az útitársam. Fantasztikuscsodálatos. Legfőképpen azért, mert a helyemet éppen a kis guribörije foglalta el. Nemzetközi járat lévén udvariasan megkérem angolul, hogy másszon ki, vegye el a bőröndjét és engedje, hogy leüljek a helyemre. (Exuse me... Can I have my seat?) Gondoltam kiveszi a táskát és kényelmesen elfoglalom a helyem. Ehelyett szépen beigazította a táskát az ülése elé, hogy azon átmászva préseljem be magam az ülésre. Gondoltam a táska ezután megy a tárolóba, de nem. Barátunk elkezdett reklamálni, hogy most akkor hova tegye a táskát. Mivel 10 perces késésben voltunk a Stewi mondta, hogy most fel kell szállnunk maradjon a seggén. Itt jelzem, továbbra is napszemüvegben.
Kifutás, felszállás, emelkedés, repülési magasság elérése... kaja, pia felszolgálás.
Jön a kedves kis stewi és érdeklődik, óhajtunk-e valamit fogyasztani. Ekkor barátunk kifakad, hogy itt a csomagja, és hogy azonnal tegyék ezt valahova, stb. A légi kisasszony kedvesen közli, hogy sajnos nincs már hely sehol, megnézte és hogy ekkora táskát fel kellett volna adni így innentől kezdve ez nem az ő problémája. Napszemcsis haverunk még mindig a elsötétítve közli, hogy akkor majd ő keres helyet. A stewardess még tett egy kísérletet, hogy kér-e valamit, mire ő durcásan közölte, hogy majd ha a táskáját el tudja valahova tenni. Majd így ülte végig az utat. Mint egy durcás gyerek.
Ekkor még nem tudtam, hogy milyen nemzetiségű, de biztos ami biztos Fülig Jimmy és társai maradtak a táska mélyén. Kész szerencse, mert kiderült, hogy magyar...
2012. március 21., szerda
Újra otthon
Volt szerencsém céges keretek közt haza látogatnom pár napra. Először kicsit furcsa volt 2,5 hét után megint a saját otthonunkban lenni és aludni, de azért nem tartott sokáig visszaszokni.
Megérkezésemet rögtön egy kis péntek esti iszogatással koronáztuk meg. Nem tartott olyan későig az éjszaka, de a másnap reggelből azért nem sok maradt. A szombati napra a kellemes időre való tekintettel kinti programot terveztem, de ebbe a péntek este kicsit beletenyerelt. És az sem segített a terv megvalósításában, hogy a bringák kint teleltek az erkélyen és fél nap biztos azzal ment volna el, hogy használható állapotba kerüljenek. Így maradt a négy kerék és négy láb kombináció. Vagyis a Felvonulási térig autó és onnan séta a városban. Legnagyobb látványosságnak aSzent Patrik napi ünneplő tömeg bizonyult. Majd hogy kielégítsem közel 2 hete fennálló fagyi éhségemet, elindultunk fagyiárust vadászni. Megkell, hogy mondjam Március közepén ez nem is olyan kis feladat a város legnagyobb sétálóutcájában. De végül ez a feladat is pipa.
Vasárnap családlátogatás és hétfőn újra az SSC főhadiszálláson teljesítettem szolgálatot.
Az elmúlt pár napban(hétben) sokat törtem a fejem mi is lesz a szerepem, feladatam az elkövetkezendő 1,5 évben. De erre is megkaptam a választ és úgy tűnik unatkozni nem fogok. Sőt most inkább már az a kérdés merül fel, hogy mindazt amit kítűztek elém, hogyan fogom tudni teljesíteni. Mondhatni átestem a ló másik oldalára és ahogy nézem egy nagy rakás lócitrom volt azon az oldalon. Persze mint tudjuk ez szerencsét is jelenzhet. De nyugtával a napot. Addig meg melegen tartom az útlevlem. Merthogy fényderült egy közeli nagyutazás célállomására is. Ismét meglátogatom az oroszlánok földjét.
Bár nagyon gyorsan véget ért a látogatás ezúttal könnyebb volt a búcsúzkodás. Már tudom,hogy jó helyre megyek és hamarosan újra magyar földön leszek és amit otthon hagytam megvár J.
2012. március 10., szombat
Mindennapok
Már lassan egy hete hogy erre jártam. Beindult itt az élet, na persze nem a nagy társasági élet, inkább mondhatni a dolgos hétköznapok. Elég húzós hét van mögöttem és remélem hogy nem hiába... de ez majd hétfőn kiderül. Az iroda nyugodt és csendes, hatalmas változás ez ahhoz képest hogy otthon az office-ban a mi sarkunk volt a csomópont. Ebédlő csoport a liftre várva, telefonközpont és sorolhatnám. Ehhez képest most 2 emberrel töltöm a dolgos órákat, akik a másik nemet erősítik és nem túlságosan beszédesek. Amit egyenlőre élvezek, de lehet változtatnom kell ezen, hogy ne halljak meg az unalomtól... amikor majd már a youtube sem segít, úgyhogy igyekszem szocializálódni, mert a tapasztaltabbaktól azt hallottam az visz itt előre... Viszont amíg az nincs addig villamosozok, hogy azért eljussak ahova kell.
Azért nem csak munkával telt a hét. Egyik este sikerült egy baráti vacsorát összehozni. A nemek aránya 2:3. A finom leves mellett nagyon fontos tanulságot sikerült levonnom: a pasik pletyósabbak, mint a lányok. Eddig is voltak hasonló sejtéseim, amik most bizonyságot nyertek. Egyébként jó kis este volt. Visszakaptam a reményt...
Szerencsére a péntek estét sem kellett egyedül (és 4 New Yorki lánnyal) töltenem, köszönet ezért az itteni kis magyar AP-DR ;) csapatnak. Borozgatás, kártyázás, mókázás retro zenével fűszerezve, mint például
Szóval jól szórakoztam és remélem a többiek is. Bizonyíték erre, hogy majdnem hajnali 2 volt mire haza értem.
Mindenesetre meg kell hagyni, hogy Baselnek is megvannak a maga bűzborzai. Egyik reggel az irodába tartva kellemetlen szag csapta meg a villamoson az orrom. Deja Vu feelingem volt, gyorsan szét is néztem nem-e csettintésre Bp-en termettem, de nem ez volt az ok. A körültekintés során azonban megtaláltam a bűzforrást egy csövi személyében. Hát itt is vannak. Ezért legalább nem kell Bp-ig utazni. Már csak azért sem mert már kapásból a vonatállomáson egy tucat otthontalannal lehet összefutni.
Egy másik nap haza úton volt hasonló élményem. Ez alkalommal egy aránylag jól szituált korosabb hölgy sertepertélt a zöldséges stand környékén. Újsággal a kezében. Figyelmesen körbenézett, legfőképp azért, hogy a zöldséges fiú merre jár és finom mozdulattal elcsent egy zöldellő almát és észrevétlenül az újság mögé rejtette. Volt-nincs.
Mivel hosszú volt az éjszaka, a reggelből nem sok maradt, így kora délután eleget tettem takarítási kötelezettségemnek, majd nyakamba vettem a várost és megkerestem a rejtett szépségeit. A legjobb a városban, hogy gyalog szinte mindenhova el lehet jutni. Ezúttal megtaláltam a legszebb templomot a városban. Bár nem tudom melyik felekezet látogatja, de nekem mint építészeti alkotás megtetszett. A templomtól a part felé sétálva zenére lettem figyelmes. Egy barnább bőrű testvérünk egy szál gitárral ücsörgött és egy szomorú dalt játszott. Azon gondolkodtam milyen mókás lenne, ha magyarul énekelne... Közelebb értem kiderült, hogy az illető tényleg magyarul énekelt. Mivel aznap az volt az első aki magyar szavakat ejtett ki a száján megjutalmaztam egy céháeffel és megköszöntem a dalt. Ami nem volt éppen szívmelengető, de hát mégiscsak magyar.
Ezután átsétáltam a kedvenc hidamon, hogy a Rajna naposabb oldalán fojtassam a sétám. Azt kell mondjam itt sem mások a fiatalok, mint a világ bármely táján.... a szemem láttára egy rakás fiatal körül állt 2 fiút akik verekedtem a folyóparton. Elég ijesztő látványvolt, mert a folyó legalább 2-3 méterrel lentebb volt. Az ódáig vezető part pedig elég meredek és kőkemény. A vér is meghűlt bennem, hogy mit is fogok most látni. Ezzel mások is így voltak mert sokan felálltak. Volt aki szedte a sátorfáját és odébb állt mások érdeklődve figyelték. Hogy oda mert volna-e menni valaki is,hogy kimentse a fiút, nem tudom és szerencsére nem is kellett addig várni. Sikerült valahogy kiszabadulnia és elszaladt.
A hét tanulsága: ez sem a paradicsom...
2012. március 4., vasárnap
Hallenbad Rialto
Bár az előre jelzéssel ellentétben nem esett az eső, délutáni programnak mégis az uszodát választottam, ami történetesen 3 perc sétára van alakomtól.
Az elindulás azonban nem volt olyan egyszerű. Nő lévén nem lehet csak úgy elindulni egy uszodába. Alapos felmérés és értékelés után a bikinivonal és a hónalj epilálása mellett döntöttem. Nem akartam órákat ezzel tölteni, így a lábam maradt ahogy volt... Mint utóbb kiderült felesleges lett volna most erre időt pocsékolni, mert a kutya sem látta.
Otthoni viszonylatban igazán baráti áron jutottam be az uszodába, 6 cőháefért, ami barátok közt is maximum 1500 forint. Ennél olcsóbban otthon sem jutottam volna be egy uszodába. Persze ez az tényleg csak az uszodát tartalmazza, de szerentem így is megéri az árát. Kultúrált és nagyon tiszta a vize.
Kicsit zsúfolt volt a medence, de szerencsére mindenkinek ugyanaz volt a célja, hogy leússza az aznapra kiszabott hosszt, így nem akadályoztuk egymást. Persze itt is megvolt az uszodák tipikus felhozatala: gyerekek akik ugrálnak a medencébe és ezzel elfoglalnak egy teljes úszósávot, az úszóbajnokok, aki nem állnak meg egy percre sem, a kigyúrt macsó, aki feltűnő jelenettel jelzi, hogy megérkezett (lemerül a vízbe és a filmekből ismert balról jobbra fejrázással érkezik a felszínre és ezzel telibe találja a környezetét). Kicsit később megérkezett miss röfi is aki az úszáshoz sem felejtette otthon a sminket.
De két részletben leúsztam a magamét, 40 hosszt, amit akkor még nem tudtam, hogy ez egy teljes kilométernek felel meg. A mai napon felbuzdulva pedig arra az elhatározásra jutottam,hogy ezt a tevékenységet sűrűbben fogom végezni és helyszín közelsége miatt szerintem könnyen végre is hajtható.
Az elindulás azonban nem volt olyan egyszerű. Nő lévén nem lehet csak úgy elindulni egy uszodába. Alapos felmérés és értékelés után a bikinivonal és a hónalj epilálása mellett döntöttem. Nem akartam órákat ezzel tölteni, így a lábam maradt ahogy volt... Mint utóbb kiderült felesleges lett volna most erre időt pocsékolni, mert a kutya sem látta.
Otthoni viszonylatban igazán baráti áron jutottam be az uszodába, 6 cőháefért, ami barátok közt is maximum 1500 forint. Ennél olcsóbban otthon sem jutottam volna be egy uszodába. Persze ez az tényleg csak az uszodát tartalmazza, de szerentem így is megéri az árát. Kultúrált és nagyon tiszta a vize.
Kicsit zsúfolt volt a medence, de szerencsére mindenkinek ugyanaz volt a célja, hogy leússza az aznapra kiszabott hosszt, így nem akadályoztuk egymást. Persze itt is megvolt az uszodák tipikus felhozatala: gyerekek akik ugrálnak a medencébe és ezzel elfoglalnak egy teljes úszósávot, az úszóbajnokok, aki nem állnak meg egy percre sem, a kigyúrt macsó, aki feltűnő jelenettel jelzi, hogy megérkezett (lemerül a vízbe és a filmekből ismert balról jobbra fejrázással érkezik a felszínre és ezzel telibe találja a környezetét). Kicsit később megérkezett miss röfi is aki az úszáshoz sem felejtette otthon a sminket.
De két részletben leúsztam a magamét, 40 hosszt, amit akkor még nem tudtam, hogy ez egy teljes kilométernek felel meg. A mai napon felbuzdulva pedig arra az elhatározásra jutottam,hogy ezt a tevékenységet sűrűbben fogom végezni és helyszín közelsége miatt szerintem könnyen végre is hajtható.
2012. március 3., szombat
Alakom
2 nap szállodai kényeztetés után csütörtökön délután kézhez vehettem a lakom kulcsait.
Kedvenc helyem az amerikai konyhás nappali, ez egy igazi party-lak. A házigazda főzőcskézhet a vendégek pedig kényelembe helyezhetik magukat.
Fürdőszobámat 2 személyre tervezték, és reménykedem, hogy mind a két mosdó ki lesz használva :)
A vendég fogadást elősegíti, hogy van egy vendégszoba is. Először azt hittem, egy szimpla ággyal van dolgom, de ma a lepel alá néztem és kiderült kihúzható :) Úgyhogy a korábbi ajánlat továbbra is áll és várom a látogatokat :)
A hálóban dupla ágy várja az éjszakákat és hogy kihasználjam a helyet néhány hálótársat beengedtem a jobbomra:
Hogy a komfort még fokozottabb legyen a hálószobából nyílik az erkély ahova várhatóan áprilisban új kerti bútor érkezik.
Mindenesetre ilyenek a kilátásaim:
A lakás elhelyezkedése nem is lehetne jobb. Körös- körül gyönyörű épületek, mint ma kiderült 3 perces sétára egy uszoda, 1 percre pedig egy fitnesz terem. Éttermek kávézók amerre a szem ellát. És egy sport létesítmény is 10 perces körzetben. Először azt gondoltam a város szélén vagyok mindentől elzárva. De a mai felfedező túrám alkalmával kiderült hogy kb 10-15 perces sétára van a bevásárló utca is...
Szóval minden egy helyen...
Kedvenc helyem az amerikai konyhás nappali, ez egy igazi party-lak. A házigazda főzőcskézhet a vendégek pedig kényelembe helyezhetik magukat.
Fürdőszobámat 2 személyre tervezték, és reménykedem, hogy mind a két mosdó ki lesz használva :)
A vendég fogadást elősegíti, hogy van egy vendégszoba is. Először azt hittem, egy szimpla ággyal van dolgom, de ma a lepel alá néztem és kiderült kihúzható :) Úgyhogy a korábbi ajánlat továbbra is áll és várom a látogatokat :)
A hálóban dupla ágy várja az éjszakákat és hogy kihasználjam a helyet néhány hálótársat beengedtem a jobbomra:
Mindenesetre ilyenek a kilátásaim:
A lakás elhelyezkedése nem is lehetne jobb. Körös- körül gyönyörű épületek, mint ma kiderült 3 perces sétára egy uszoda, 1 percre pedig egy fitnesz terem. Éttermek kávézók amerre a szem ellát. És egy sport létesítmény is 10 perces körzetben. Először azt gondoltam a város szélén vagyok mindentől elzárva. De a mai felfedező túrám alkalmával kiderült hogy kb 10-15 perces sétára van a bevásárló utca is...
Szóval minden egy helyen...
2012. március 2., péntek
Megérkezés és miegymás...
Nem volt egyszerű az elindulás. Szerenecsére nem tetézte mindezt egy mindenlében kanál taxis is. Kellemes, magamba forudlós taxi út volt a reptérre. Feladtam kicsinek egyáltalán nem mondható guribörimet és következett a várakozás.
A hó helyzet miatt 10 perces késést jeleztek előre, de ebből 45 perc lett. A megérkezési időt azonban hihetetlen mód sikerült tartani. Minden bizonnyal hasítottunk mint a szél.
Mint már megszoktam alndolás után legalább 20-25 percet vártam a csomagomra, de megérkezett rendben.
Engem pedig már Maja (a méhecske várt) oda kint. De kiderült nem annyira méhecskés... Kedves hölgy és mindenben segített. Elfuvarozott a szállodába.Amiről azt kell tudni, hogy van egy 4 és egy 3 csillagos része. Most a 4 csillagosban helyeztek el, de már korábban volt szerencsém a 3 csillagoshoz. Miután bevettem magam a szobába, elkezdtem keresni a 4. csillagot, merthogy szerintem semmiben sem különbözik a 3 csillagos kistestvértől. De nem leltem...
Másnap következtek az adminisztrációs dolgok. Rögtön az első helyen közölték, hogy megfelelő papírok nélkül nincs regisztráció... Kellemetlen, mert hogy ezzel lehetett volna bank számlát nyitni. Maja azért biztatott, hogy próbáljuk meg,mert néha kivételt tesznek. Igaza volt. Megtörtént a számla nyitás amit a regisztráció igazolásáig zárolnak. Hihetetlen, hogy itt mennyire megbecsülik az ügyfeleket. Egy külön kis irodában történt az adatfelvétel, majd az ügyintéző magamra hagyott 10-15 percre, hogy megnyissa a bankszámlát és nem mellékesen érdeklődött afelől, hogy ohajtok-e valamit inni... Először azt hittem rosszul hallok és visszakérdeztem, de nem tényleg ez volt a kérdés és a végén még ajándék Lackerlit is kaptam.
Sikeres bankszámlanyitás után pedig jött a helyi tömegközlekedési bérlet megvásárlás. Ez egy kicsit hosszadalmasabb volt, de csak a várakozási idő miatt. Itt ugyanis sorszámos megoldás van és nem kell egymást taposni a sorban hogy hozzájuss a havi bérlethez és hó végét tekintve mindenki most próbálta beszerezni a szükséges havi bérletet.
Ezután nem maradt más hátra mint előre. Pihenés és karneválozás, ami nem tartott sokáig ahogy ez egy korábbi bejegyzésből kiderült.
Első napom mondhatni sikeres volt. Megkaptam a mindenre használható Roche kártyát... A minden fogalmát még fel kell fedeznem, de van kártyám és számszerűsítve is lettem, ami állítólag mindennél fontosabb...
Koradélután megkaptam a munkaeszközöm-et is és már neki is állhattam a munkának.
Munka után pedig birtokomba vehettem a várva várt lakot. Az előzetes dokumentációkban feltüntetett képek alapján nagyon ígéretes volt és jelentem élőben sem kevésbé attraktív. De erről később bővebben.
Meglepetésemre a lakás átvétel előtt azonban sikerült a korábban elmaradt regisztrációt megejteni, mert hogy közben a szükséges dokomentumok egyikét sikerült aláírással együtt megkaparintani.
így a hétvégére sikerült minden adminisztratív kötelességemnek eleget tenni.
A hó helyzet miatt 10 perces késést jeleztek előre, de ebből 45 perc lett. A megérkezési időt azonban hihetetlen mód sikerült tartani. Minden bizonnyal hasítottunk mint a szél.
Mint már megszoktam alndolás után legalább 20-25 percet vártam a csomagomra, de megérkezett rendben.
Engem pedig már Maja (a méhecske várt) oda kint. De kiderült nem annyira méhecskés... Kedves hölgy és mindenben segített. Elfuvarozott a szállodába.Amiről azt kell tudni, hogy van egy 4 és egy 3 csillagos része. Most a 4 csillagosban helyeztek el, de már korábban volt szerencsém a 3 csillagoshoz. Miután bevettem magam a szobába, elkezdtem keresni a 4. csillagot, merthogy szerintem semmiben sem különbözik a 3 csillagos kistestvértől. De nem leltem...
Másnap következtek az adminisztrációs dolgok. Rögtön az első helyen közölték, hogy megfelelő papírok nélkül nincs regisztráció... Kellemetlen, mert hogy ezzel lehetett volna bank számlát nyitni. Maja azért biztatott, hogy próbáljuk meg,mert néha kivételt tesznek. Igaza volt. Megtörtént a számla nyitás amit a regisztráció igazolásáig zárolnak. Hihetetlen, hogy itt mennyire megbecsülik az ügyfeleket. Egy külön kis irodában történt az adatfelvétel, majd az ügyintéző magamra hagyott 10-15 percre, hogy megnyissa a bankszámlát és nem mellékesen érdeklődött afelől, hogy ohajtok-e valamit inni... Először azt hittem rosszul hallok és visszakérdeztem, de nem tényleg ez volt a kérdés és a végén még ajándék Lackerlit is kaptam.
Sikeres bankszámlanyitás után pedig jött a helyi tömegközlekedési bérlet megvásárlás. Ez egy kicsit hosszadalmasabb volt, de csak a várakozási idő miatt. Itt ugyanis sorszámos megoldás van és nem kell egymást taposni a sorban hogy hozzájuss a havi bérlethez és hó végét tekintve mindenki most próbálta beszerezni a szükséges havi bérletet.
Ezután nem maradt más hátra mint előre. Pihenés és karneválozás, ami nem tartott sokáig ahogy ez egy korábbi bejegyzésből kiderült.
Első napom mondhatni sikeres volt. Megkaptam a mindenre használható Roche kártyát... A minden fogalmát még fel kell fedeznem, de van kártyám és számszerűsítve is lettem, ami állítólag mindennél fontosabb...
Koradélután megkaptam a munkaeszközöm-et is és már neki is állhattam a munkának.
Munka után pedig birtokomba vehettem a várva várt lakot. Az előzetes dokumentációkban feltüntetett képek alapján nagyon ígéretes volt és jelentem élőben sem kevésbé attraktív. De erről később bővebben.
Meglepetésemre a lakás átvétel előtt azonban sikerült a korábban elmaradt regisztrációt megejteni, mert hogy közben a szükséges dokomentumok egyikét sikerült aláírással együtt megkaparintani.
így a hétvégére sikerült minden adminisztratív kötelességemnek eleget tenni.
2012. február 29., szerda
Fasnacht
A más világba való megérkezésem napja pont egybe esett a város legnagyobb karneváljának második napjával. Ennek köszönhetően minden le van 3 teljes napig zárva a városban.
Megérkezést követően gondoltam bele vetem magam a fergetegbe és nem mellékesen keresek valami ehetőt, mert az izgalomtól aznap még nem túl sok minden került a gyomromba. Nem kellett messzire menni, hogy rájöjjek merre is kell a karnevált keresni, ugyanis minden konfettivel volt tele ahol a felvonulók csak jártak. Rövidke séta után rászántam magam, hogy megnézem az eleség kínálatot. Hát meg kell mondanom mi magyarok azért ezt a fesztiválozást jobban csináljuk, legalábbis a kaja téren. A hatalmas kínálatot ugyanis 3 féle sült kolbász és a hot-dog alkotta. Egyrészt mert nem tudok németül, másrészt mert nem akartam kockáztatni legjobbnak láttam kérni egy forró-kutyát és odébb álltam. A karnevál eközben sem állt meg, a felvonulók csak vonultak és vonultak hangos zenebonával.
Tettem egy kisebb kört a városban,hogy megnézzem máshol mi a helyzet. Hát semmi, de tényleg... ugyanaz zajlik a város összes pontján. Zenész palántáktól kezdve a matuzsálemekig mindenki maskarában és bolondosabbnál bolondosabb jelmezben zenél. Ki dobon, ki pikolón. Szerencsére csapatokon belül megvan az összhang, de mikor több csapat összeér azt már inkább nevezném zajnak.
A rövidke séta vége az lett, hogy fájós térddel visszabicegtem a hotelbe és vettem egy forró fürdőt, mert hát másnap is lesz még móka, nekem meg több időm, hogy kitaláljam miről is szól ez az egész.
Reggel kedves segítőmet megkérdeztem, hogy honnan is ered ez az ünnep és miről szól. Elég ködös volt a magyarázat valami olyasmi derült ki, hogy talán valami keresztény ünnep és a húsvét előtt meghatározott idővel van... Kb olyan lehet mint nálunk a pünkösd, csak az utána van.
Kisebb pihenés után délután útra keltem ismét. Hasonló szándékkal: kaja és hogy kiderítsem a fesztivál lényegét.A kajáról csak annyit, hogy megint forró-négylábú... de most a helyzet annyival volt rosszabb, hogy 5 frankért kaptam egy kiflit aminek az egyik felében volt egy virsli a másik felében pedig csak kecsap...
A fesztiválról pedig csak annyi, hogy szerintem a bázeliek ebben a három napban élik ki elfojtott vágyaikat, mint például utcán szemetelni, alkoholt fogyasztani.
De csodák csodájára másnapra semmi nem látszik az előző napi fennforgásból. Az utak tiszták és járhatóak, szemét teljes mértékben eltakarítva. Ki lehet tenni a városra, hogy Swiss clean.
Persze nem ez a lényeg. Amint már említettem különböző jelmezekbe beöltözött zenészek járják az utcákat.
Mint például Rózsaszín párduc:
Vagy nagyon ronda udvari bolond:
És mindenféle egyéb, aminek még csak nevet sem találok:
De minden bizonnyal Győzike is fellépett:
Egyébként ezeknek a kamionoknak az volt a lényege, hogy a platóról mindenfélét dobáltak a népeknek. Mint például narancsot, hagymát, banánt,vagy konfettit. A szerencsések kaphattak nyalókát, cukorkát, csokoládét vagy rágót, amiből sikerült egy csomaggal megkaparintanom.
És ezt is kaptam:
Sajnos nem élte túl a hot-dogozást. Hősi halált halt az elemekkel folytatott harcban, főleg a táskám volt az elem, amiben igyekeztem megóvni és most is kiderült, nem biztos, hogy az a jó ha valamit mindentől megakarunk óvni...
És voltak akik fejvesztve menekültek a helyszínről:
Mindent összevetve nem rossz ez a karnevál,de hogy miért kell 3 napig tartania??? Nekem egy fél délután bőven elég volt belőle.
Búcsú
Ezúton is szeretném megköszönni a kedves búcsúztatást mindenkinek. Most már elárulhatom, hogy kevésbé volt meglepi, mint amennyire szerettétek volna.
Az outlook ugyanis egy árulkodó kis jószág... Először is egyik kolléga támogatása során felugró ablakra pillantottam. Nem azért mert kíváncsi voltam, de az embernek van az a rossz tulajdonsága, hogy ha valami megváltozik a látóterében, akkor biztosan oda pillant. Ez történt ekkor is, szóval akkor már sejtettem. És hasonló alkalommal pedig megpillantottam vkinél a Liza Farwell party című meetinget.
Végülis valószínűleg inkább én okoztam meglepetést, mert hogy a party napján egy egész napos TC-t szerveztek a kinti kollégák mit sem sejtve az otthoni szervezkedésről.
Így hosszas várakozás után negyed 5-kor sikerült kiszabadulni a 6-os hibernáló meeting roomból. Ekkor már mindenki csak rám várt... Csabától megkaptam a kedves búcsúszavakat tőletek pedig a sok emlékkel teli könyvecskét, aminek nagyon örültem. Szerintem a szép emlékeknél és az azokhoz kapcsolódó képeknél nincs szebb ajándék (leszámítva egy Ferrarit). Thanks a lot again.
Majdnem sikerült csicsogósra rapityeregni a resting area szőnyegét, de Csaba a segítségemre sietett és egy-két poénnal elütöttük az érzékeny pillanatot.
A búcsú második részeként hétfőn én hívtam meg a kollégákat pár falat sós sütire és egy kis csokizásra... Persze a hiénák rögtön megjelentek hívás nélkül és természetesnek vették, hogy ez nekik jár. Olyannyira, hogy az orrom elől még egy tányért is szó nélkül elcsakliztak... Mondhatom szép. Még egy köszönöm sem jött ki a szájukon nem is beszélve a 'jó utat és sok sikert' megjegyzésről. Valahogy természetesnek érezték, hogy ezt csak nekik vittem. Hát ezúton üzenem, hogy nem... és megnézhetik mikor teszek bármit is ki legközelebb...
Az outlook ugyanis egy árulkodó kis jószág... Először is egyik kolléga támogatása során felugró ablakra pillantottam. Nem azért mert kíváncsi voltam, de az embernek van az a rossz tulajdonsága, hogy ha valami megváltozik a látóterében, akkor biztosan oda pillant. Ez történt ekkor is, szóval akkor már sejtettem. És hasonló alkalommal pedig megpillantottam vkinél a Liza Farwell party című meetinget.
Végülis valószínűleg inkább én okoztam meglepetést, mert hogy a party napján egy egész napos TC-t szerveztek a kinti kollégák mit sem sejtve az otthoni szervezkedésről.
Így hosszas várakozás után negyed 5-kor sikerült kiszabadulni a 6-os hibernáló meeting roomból. Ekkor már mindenki csak rám várt... Csabától megkaptam a kedves búcsúszavakat tőletek pedig a sok emlékkel teli könyvecskét, aminek nagyon örültem. Szerintem a szép emlékeknél és az azokhoz kapcsolódó képeknél nincs szebb ajándék (leszámítva egy Ferrarit). Thanks a lot again.
Majdnem sikerült csicsogósra rapityeregni a resting area szőnyegét, de Csaba a segítségemre sietett és egy-két poénnal elütöttük az érzékeny pillanatot.
A búcsú második részeként hétfőn én hívtam meg a kollégákat pár falat sós sütire és egy kis csokizásra... Persze a hiénák rögtön megjelentek hívás nélkül és természetesnek vették, hogy ez nekik jár. Olyannyira, hogy az orrom elől még egy tányért is szó nélkül elcsakliztak... Mondhatom szép. Még egy köszönöm sem jött ki a szájukon nem is beszélve a 'jó utat és sok sikert' megjegyzésről. Valahogy természetesnek érezték, hogy ezt csak nekik vittem. Hát ezúton üzenem, hogy nem... és megnézhetik mikor teszek bármit is ki legközelebb...
2012. február 28., kedd
Nyugdíjas romantikus 7vége
Romantikus hétvégénk Szegeden kezdődött azzal, hogy abban a városban lehetetlen parkolni. Ennek köszönhetően megvolt a város nézés idő előtt. Nagy nehezen meghoztuk a döntést, egy életünk egy halálunk leparkolunk és megkeressük a szállodát. Biztos ami biztos a herceg ott maradt a kék paripánál, hogy ha esetleg parkoló őr érkezne majd portugálul elmondja mi a helyzet. Jómagam pedig megkerestem az elveszettnek gondolt szállodát. A megtalálása annyiból állt, hogy kicsit szem magasságtól fentebb pillantottam... mert hogy hatalmas kék betűkkel volt feltüntetve...(itt jegyezném meg, hogy 3x mentünk csak el mellett) A felismerés örömére hát gyorsan elindultam a szállodába. De a bejutás sem volt zökkenőmentes. Hiába találtam meg az ajtót nem bírtam bejutni rajta, de segítségemre sietett egy helyi idős hölgy, és simán benyitott,mert hogy csak egy kicsit nagyobb erővel kellene... hát elszégyelltem magam huszonéves létemre.. Hát bejutottam a recire ahol egy kedves recepciós hölgy állt a rendelkezésemre és meg is váltottam a parkoló jegyet. Szerencsére 2 órás jeggyel az egész hétvége le volt tudva. Mikor fizetésre került a sor kiderült 5 ezer alatt nem fogadnak el kártyát. így hát meglógtam a parkolójeggyel és jeleztem, hogy majd a herceg fizet. Kiszolgálásom közben betoppant egy vegyes páros és egy éjszakára kértek szobát... Kicsit gyanúsak voltak végig mértem őket, a férfinél Fressnapf-os szatyor a hölgynél meg egy kis bőrönd méretű táska volt... Ki tudja mi volt útjuk célja minden esetre nekem gyanúsak és későbbi kellemetlenségünk okozóinak gondoltam őket.
Mindezek után sikerült elfoglalni a szállást, ami a szálloda legtávolabbi pontján helyezkedett el és mint utóbb kiderült talán ez a legrosszabb pont... ezután jöhetett a város felfedezése ami a nagyságából kifolyólag nem tartott sokáig, de minden esetre volt egy kellemes sétánk a romantikus vacsora előtt.
Vacsoránkat a kupon tartalmazta így nem volt sok választás, hogy hol fogyasztjuk. Szerencsére nem a város másik felén csak a szállótól 2 percre lévő Port Royalban. Az asztallal is hasonló szerencsénk volt, mint a szobával, ugyanis egy sarokban kaptunk helyet, de a hercegem bevállalta, hogy ő bámulja egész este a falat na meg persze engem. Mindenki eldöntheti melyik a jobb... (Ennek ellenére ő volt az aki másnap a reggelinél tudta, hogy ki volt előző nap uaott vacsizni... Lehet vigyáznom kell mert hátul is van szeme). De ezen kívül egy szavunk sem lehet a vacsora finom volt és bőséges.
Vacsi után jött a romantikus esti séta... egészen a szállodáig... hamar vége lett. Majd jött az esti romantikus tvzés, amit állandó nyikorgás zavart meg. Ekkor még azt gondoltam a korábban bejelentkezett egyéjszakások... Másnap reggel megnéztük mi is van alattunk, mármint a szoba alatt. Kiderült, hogy egy kocsma... így hát elvetettem az ágy nyikorgás lehetőségét és efelől meg is bizonyosodtunk este, mert a nyikorgás visszatért és szombat lévén hangos kacaj és kiabálás is követte. Nincs kétség ez a kocsma ajtó volt.
A romantikázás egy szombat reggeli hosszas sétával telt, melyet egy kis wellness fürdőzés koronázott meg. Vasárnap pedig már haza utazás család látogatással, hogy elköszönjek
Hát azt hiszem ilyen egy jó kis nyugdíjas romantikus hétvége... Bizom benne, hogy azt is megérem.
Mindezek után sikerült elfoglalni a szállást, ami a szálloda legtávolabbi pontján helyezkedett el és mint utóbb kiderült talán ez a legrosszabb pont... ezután jöhetett a város felfedezése ami a nagyságából kifolyólag nem tartott sokáig, de minden esetre volt egy kellemes sétánk a romantikus vacsora előtt.
Vacsoránkat a kupon tartalmazta így nem volt sok választás, hogy hol fogyasztjuk. Szerencsére nem a város másik felén csak a szállótól 2 percre lévő Port Royalban. Az asztallal is hasonló szerencsénk volt, mint a szobával, ugyanis egy sarokban kaptunk helyet, de a hercegem bevállalta, hogy ő bámulja egész este a falat na meg persze engem. Mindenki eldöntheti melyik a jobb... (Ennek ellenére ő volt az aki másnap a reggelinél tudta, hogy ki volt előző nap uaott vacsizni... Lehet vigyáznom kell mert hátul is van szeme). De ezen kívül egy szavunk sem lehet a vacsora finom volt és bőséges.
Vacsi után jött a romantikus esti séta... egészen a szállodáig... hamar vége lett. Majd jött az esti romantikus tvzés, amit állandó nyikorgás zavart meg. Ekkor még azt gondoltam a korábban bejelentkezett egyéjszakások... Másnap reggel megnéztük mi is van alattunk, mármint a szoba alatt. Kiderült, hogy egy kocsma... így hát elvetettem az ágy nyikorgás lehetőségét és efelől meg is bizonyosodtunk este, mert a nyikorgás visszatért és szombat lévén hangos kacaj és kiabálás is követte. Nincs kétség ez a kocsma ajtó volt.
A romantikázás egy szombat reggeli hosszas sétával telt, melyet egy kis wellness fürdőzés koronázott meg. Vasárnap pedig már haza utazás család látogatással, hogy elköszönjek
Hát azt hiszem ilyen egy jó kis nyugdíjas romantikus hétvége... Bizom benne, hogy azt is megérem.
2012. február 21., kedd
Tiktak...
Ketyeg az óra. Néha túlságosan gyorsan, de van mikor azt érzem csak vánszorog.
Néhány hónappal ez előtt el sem tudtam képzelni, hogy eljön ez az időszak, de túl éltük az év végi hajtást, Karácsonyi édesség mérgezést és vészesen közeleg az utazás napja.
Egyrészt kíváncsian várom mit hoz az a másik világ, milyen akadályokat állít elém és kellemes meglepetésekkel szolgál. Másrészt itt ez a meleg fészek, amit nagyjából mostanra siketül otthonossá varázsolni és most itt kell hagyni, nem mellékesen itt marad az is akivel ez az egész egy otthonná vált... Ja, és hát a kis szőrös házőrzőnkről nem is beszélve...Rövid életét tekintve csak bízni tudok benne, hogy ő is megvár engem.
Mivel költöztetők fogják csekély csomagomat átvarázsolni a másik világba így kisebb vásárlást már sikerült véghez vinni, hogy egy időre tisztálkodó eszközökből és száraz élelemből ne szenvedjek hiányt. Persze mindig eszembe jut újabb és újabb termék ami nélkül nem élhetek odaát sem... például a koffein.
Ruháim már két oszlopban sorakoznak, mert ők a kiválasztottak. Cipők, csizmák dobozolva.
Viszont egy jó kis 'to bring' lista hiányzik, aminek pont most van itt az ideje,hogy megírjam, mert hogy a következő pár nap elég sűrűnek ígérkezik. Sajnos a sterotonin este elmarad, de lesz helyette búcsúkoncert... ami nem az én búcsúm miatt van, de hamár... miért ne...
Néhány hónappal ez előtt el sem tudtam képzelni, hogy eljön ez az időszak, de túl éltük az év végi hajtást, Karácsonyi édesség mérgezést és vészesen közeleg az utazás napja.
Egyrészt kíváncsian várom mit hoz az a másik világ, milyen akadályokat állít elém és kellemes meglepetésekkel szolgál. Másrészt itt ez a meleg fészek, amit nagyjából mostanra siketül otthonossá varázsolni és most itt kell hagyni, nem mellékesen itt marad az is akivel ez az egész egy otthonná vált... Ja, és hát a kis szőrös házőrzőnkről nem is beszélve...Rövid életét tekintve csak bízni tudok benne, hogy ő is megvár engem.
Mivel költöztetők fogják csekély csomagomat átvarázsolni a másik világba így kisebb vásárlást már sikerült véghez vinni, hogy egy időre tisztálkodó eszközökből és száraz élelemből ne szenvedjek hiányt. Persze mindig eszembe jut újabb és újabb termék ami nélkül nem élhetek odaát sem... például a koffein.
Ruháim már két oszlopban sorakoznak, mert ők a kiválasztottak. Cipők, csizmák dobozolva.
Viszont egy jó kis 'to bring' lista hiányzik, aminek pont most van itt az ideje,hogy megírjam, mert hogy a következő pár nap elég sűrűnek ígérkezik. Sajnos a sterotonin este elmarad, de lesz helyette búcsúkoncert... ami nem az én búcsúm miatt van, de hamár... miért ne...
2012. február 17., péntek
A vég kezdete
Nem vagyok nagy blogozó, mégis belevágok. Hogy miért?
Ma sok mindent megtudtam. A nap elején például azt hogy eddig nem végeztem érdemi munkát... majd egy kellemes hangú fiatalember nyersen közölte, hogy a telefonszámlám alapján nekem sokkal ideálisabb lenne egy okos tarifacsomag... Valamit megsejthetett abból, hogy a munkám említésre sem méltó, talán az okos tarifa hiány okozhatja... Már majdnem el is gondolkodtam a váltáson amikor is ráébredtem, hogy a telefonom nem hogy nem okos, de még sms írásra is limitáltan használható. Persze ezt a kedves fiatalember a vonal túloldalán nem tudhatta, mindenesetre ő az én helyemben váltana, hát én is váltottam gyorsan a kis piros gombra...
így egyenlőre a telefonom sem okosít, de állítólag a szemüveg ezen sokat javít...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)