Ketyeg az óra. Néha túlságosan gyorsan, de van mikor azt érzem csak vánszorog.
Néhány hónappal ez előtt el sem tudtam képzelni, hogy eljön ez az időszak, de túl éltük az év végi hajtást, Karácsonyi édesség mérgezést és vészesen közeleg az utazás napja.
Egyrészt kíváncsian várom mit hoz az a másik világ, milyen akadályokat állít elém és kellemes meglepetésekkel szolgál. Másrészt itt ez a meleg fészek, amit nagyjából mostanra siketül otthonossá varázsolni és most itt kell hagyni, nem mellékesen itt marad az is akivel ez az egész egy otthonná vált... Ja, és hát a kis szőrös házőrzőnkről nem is beszélve...Rövid életét tekintve csak bízni tudok benne, hogy ő is megvár engem.
Mivel költöztetők fogják csekély csomagomat átvarázsolni a másik világba így kisebb vásárlást már sikerült véghez vinni, hogy egy időre tisztálkodó eszközökből és száraz élelemből ne szenvedjek hiányt. Persze mindig eszembe jut újabb és újabb termék ami nélkül nem élhetek odaát sem... például a koffein.
Ruháim már két oszlopban sorakoznak, mert ők a kiválasztottak. Cipők, csizmák dobozolva.
Viszont egy jó kis 'to bring' lista hiányzik, aminek pont most van itt az ideje,hogy megírjam, mert hogy a következő pár nap elég sűrűnek ígérkezik. Sajnos a sterotonin este elmarad, de lesz helyette búcsúkoncert... ami nem az én búcsúm miatt van, de hamár... miért ne...
