Romantikus hétvégénk Szegeden kezdődött azzal, hogy abban a városban lehetetlen parkolni. Ennek köszönhetően megvolt a város nézés idő előtt. Nagy nehezen meghoztuk a döntést, egy életünk egy halálunk leparkolunk és megkeressük a szállodát. Biztos ami biztos a herceg ott maradt a kék paripánál, hogy ha esetleg parkoló őr érkezne majd portugálul elmondja mi a helyzet. Jómagam pedig megkerestem az elveszettnek gondolt szállodát. A megtalálása annyiból állt, hogy kicsit szem magasságtól fentebb pillantottam... mert hogy hatalmas kék betűkkel volt feltüntetve...(itt jegyezném meg, hogy 3x mentünk csak el mellett) A felismerés örömére hát gyorsan elindultam a szállodába. De a bejutás sem volt zökkenőmentes. Hiába találtam meg az ajtót nem bírtam bejutni rajta, de segítségemre sietett egy helyi idős hölgy, és simán benyitott,mert hogy csak egy kicsit nagyobb erővel kellene... hát elszégyelltem magam huszonéves létemre.. Hát bejutottam a recire ahol egy kedves recepciós hölgy állt a rendelkezésemre és meg is váltottam a parkoló jegyet. Szerencsére 2 órás jeggyel az egész hétvége le volt tudva. Mikor fizetésre került a sor kiderült 5 ezer alatt nem fogadnak el kártyát. így hát meglógtam a parkolójeggyel és jeleztem, hogy majd a herceg fizet. Kiszolgálásom közben betoppant egy vegyes páros és egy éjszakára kértek szobát... Kicsit gyanúsak voltak végig mértem őket, a férfinél Fressnapf-os szatyor a hölgynél meg egy kis bőrönd méretű táska volt... Ki tudja mi volt útjuk célja minden esetre nekem gyanúsak és későbbi kellemetlenségünk okozóinak gondoltam őket.
Mindezek után sikerült elfoglalni a szállást, ami a szálloda legtávolabbi pontján helyezkedett el és mint utóbb kiderült talán ez a legrosszabb pont... ezután jöhetett a város felfedezése ami a nagyságából kifolyólag nem tartott sokáig, de minden esetre volt egy kellemes sétánk a romantikus vacsora előtt.
Vacsoránkat a kupon tartalmazta így nem volt sok választás, hogy hol fogyasztjuk. Szerencsére nem a város másik felén csak a szállótól 2 percre lévő Port Royalban. Az asztallal is hasonló szerencsénk volt, mint a szobával, ugyanis egy sarokban kaptunk helyet, de a hercegem bevállalta, hogy ő bámulja egész este a falat na meg persze engem. Mindenki eldöntheti melyik a jobb... (Ennek ellenére ő volt az aki másnap a reggelinél tudta, hogy ki volt előző nap uaott vacsizni... Lehet vigyáznom kell mert hátul is van szeme). De ezen kívül egy szavunk sem lehet a vacsora finom volt és bőséges.
Vacsi után jött a romantikus esti séta... egészen a szállodáig... hamar vége lett. Majd jött az esti romantikus tvzés, amit állandó nyikorgás zavart meg. Ekkor még azt gondoltam a korábban bejelentkezett egyéjszakások... Másnap reggel megnéztük mi is van alattunk, mármint a szoba alatt. Kiderült, hogy egy kocsma... így hát elvetettem az ágy nyikorgás lehetőségét és efelől meg is bizonyosodtunk este, mert a nyikorgás visszatért és szombat lévén hangos kacaj és kiabálás is követte. Nincs kétség ez a kocsma ajtó volt.
A romantikázás egy szombat reggeli hosszas sétával telt, melyet egy kis wellness fürdőzés koronázott meg. Vasárnap pedig már haza utazás család látogatással, hogy elköszönjek
Hát azt hiszem ilyen egy jó kis nyugdíjas romantikus hétvége... Bizom benne, hogy azt is megérem.
