Volt szerencsém céges keretek közt haza látogatnom pár napra. Először kicsit furcsa volt 2,5 hét után megint a saját otthonunkban lenni és aludni, de azért nem tartott sokáig visszaszokni.
Megérkezésemet rögtön egy kis péntek esti iszogatással koronáztuk meg. Nem tartott olyan későig az éjszaka, de a másnap reggelből azért nem sok maradt. A szombati napra a kellemes időre való tekintettel kinti programot terveztem, de ebbe a péntek este kicsit beletenyerelt. És az sem segített a terv megvalósításában, hogy a bringák kint teleltek az erkélyen és fél nap biztos azzal ment volna el, hogy használható állapotba kerüljenek. Így maradt a négy kerék és négy láb kombináció. Vagyis a Felvonulási térig autó és onnan séta a városban. Legnagyobb látványosságnak aSzent Patrik napi ünneplő tömeg bizonyult. Majd hogy kielégítsem közel 2 hete fennálló fagyi éhségemet, elindultunk fagyiárust vadászni. Megkell, hogy mondjam Március közepén ez nem is olyan kis feladat a város legnagyobb sétálóutcájában. De végül ez a feladat is pipa.
Vasárnap családlátogatás és hétfőn újra az SSC főhadiszálláson teljesítettem szolgálatot.
Az elmúlt pár napban(hétben) sokat törtem a fejem mi is lesz a szerepem, feladatam az elkövetkezendő 1,5 évben. De erre is megkaptam a választ és úgy tűnik unatkozni nem fogok. Sőt most inkább már az a kérdés merül fel, hogy mindazt amit kítűztek elém, hogyan fogom tudni teljesíteni. Mondhatni átestem a ló másik oldalára és ahogy nézem egy nagy rakás lócitrom volt azon az oldalon. Persze mint tudjuk ez szerencsét is jelenzhet. De nyugtával a napot. Addig meg melegen tartom az útlevlem. Merthogy fényderült egy közeli nagyutazás célállomására is. Ismét meglátogatom az oroszlánok földjét.
Bár nagyon gyorsan véget ért a látogatás ezúttal könnyebb volt a búcsúzkodás. Már tudom,hogy jó helyre megyek és hamarosan újra magyar földön leszek és amit otthon hagytam megvár J.
