Ismét Dél-Afrikában jártam, ezúttal sikerült kicsit többet látni mint a szálloda és az iroda.
Szombat reggel sikeresen megérkeztünk 11 órás repülő út után. Sajnos itthonról nem sikerült programot szervezni, így amint megérkeztünk a szállodába ráálltunk a témára és igyekeztünk a kevéssé segítőkész recepciósokat munkára bírni, hogy megejtsenek egy telefont. Sokadik érdeklődés után sikerült kierőszakolni, hogy valaki foglalkozzon a témával és délután már egy szervező fel is hívott program lehetőséggel. Nem csekély összegért vasárnap egy sofőr el tud minket vinni Pilanesbergbe. Mivel egyszer élünk és lehet, hogy nem kapunk újabb lehetőséget, hogy az országba betegyük a lábunk elfogadtuk a lehetőséget. Próbálkoztunk azért arra délutánra is szervezni valamit, de a segítőkész szervező közölte, hogy már későn van és minden korán zár. (Itt jegyezném meg, hogy már délelőtt 11 körül jeleztük,hogy valami programot szeretnénk délutánra). Nem hiába ez az Afrikai mentalitás: Ejh rá érünk arra még... majd, hát most már olyan későn van, hogy nem érdemes belekezdeni :).
Így a szombat délután a pihenés jegyében telt, mert hogy másnap reggel korán kelünk, hogy a 2 órás autóutat minél előbb teljesítsük és nekivághassunk az állatok felkutatásába.
Egy kellemes reggeli elfogyasztása után a recepción találkoztunk fiatal fekete sofőrünkkel aki betessékelt minket egy luxus mercibe. Legalább a kifizetett díjnak megfelelő szolgáltatást kaptunk.
Sofőrünk kedvesen megkérdezte, hogy ittunk-e már aznap teát. Furcsálltuk a kérdést de válaszoltunk, hogy teát nem de KV-t igen. Kellett volna teát inni? Végül kiderült csak arra volt kíváncsi, hogy reggeliztünk-e mert ha nem megállhatunk vhol. Mivel mi már túl voltunk rajta folytattuk az utat kitérő nélkül.
11-körül meg is érkeztünk a Pilanesberg Nemzeti Parkhoz. Sofőrünk elkezdett szállítást szervezni a részünkre. Nem volt olyan egyszerű, mert hogy a Park jegypénztárában még egy telefon sincs,így a sofőr telefonján intézkedtek a pénztárosok. A nagy telefonálgatásnak azonban az lett az eredménye, hogy sofőrünk bevállalta, hogy körbe visz a parkban... a luxus mercivel... így lett a szafarink luxus.
Szerencsére már az első néhány méter után találkoztunk néhány lakóval, de sok esetben nagyon kellett figyelni, hogy hol bújik meg valami érdekesség. Ilyen vadászattal telt néhány óra, amikor is kezdtünk megéhezni. Szerencsére felszerelkeztünk szafari szelettel, ami tulajdonképpen szárított gyümölcs szelet és egészen jól telíti a gyomrot. Ekkor derült ki sofőrünk korábbi kérdésének a jelentősége. Ő ugyanis aznap még nem evett és nem ivott semmit. Így indult el velünk egy fél napos autókázásra. Gyorsan összedobtunk neki egy kis elemózsiát (szafari szelet és víz) és útnak indultunk a Pilanesberg "központ" felé, hogy együnk-igyunk valamit.
Itt azonban kiderült, hogy az egyetlen szolgáltatás a mosdó... így tovább folytattuk utunk egy éhes sofőrrel, a 2 szelet szafari szelet és egy darab keksz ugyanis a foghegyére is kevés volt. Ennek ellenére a következő másfél órát is ugyanolyan lelkesen csinálta végig.
Hogy fényképezni is tudjunk (aminek eredménye a facebookon megtalálható) lehúzott ablakokkal közlekedtünk. Aminek az lett az eredménye, hogy a krém színű bőr ülés a nap végére vörösben díszelgett, nem beszélve az autó külsejéről. Annak azonban az volt az előnye, hogy alapból fekete volt. Kétséget kizáróan a sofőr fiú az aznap estét vagy másnap délelőttöt teljes autómosással tölthette.
Mindezek mellett egy felejthetetlen napot töltöttünk a parkban. Karnyújtásnyira volt tőlünk zebra, zsiráf, elefánt, orrszarvú és még néhány fajta állat, aminek nem tudom a nevét, de nem is az számít.
