Azért nem csak munkával telt a hét. Egyik este sikerült egy baráti vacsorát összehozni. A nemek aránya 2:3. A finom leves mellett nagyon fontos tanulságot sikerült levonnom: a pasik pletyósabbak, mint a lányok. Eddig is voltak hasonló sejtéseim, amik most bizonyságot nyertek. Egyébként jó kis este volt. Visszakaptam a reményt...
Szerencsére a péntek estét sem kellett egyedül (és 4 New Yorki lánnyal) töltenem, köszönet ezért az itteni kis magyar AP-DR ;) csapatnak. Borozgatás, kártyázás, mókázás retro zenével fűszerezve, mint például
Szóval jól szórakoztam és remélem a többiek is. Bizonyíték erre, hogy majdnem hajnali 2 volt mire haza értem.
Mindenesetre meg kell hagyni, hogy Baselnek is megvannak a maga bűzborzai. Egyik reggel az irodába tartva kellemetlen szag csapta meg a villamoson az orrom. Deja Vu feelingem volt, gyorsan szét is néztem nem-e csettintésre Bp-en termettem, de nem ez volt az ok. A körültekintés során azonban megtaláltam a bűzforrást egy csövi személyében. Hát itt is vannak. Ezért legalább nem kell Bp-ig utazni. Már csak azért sem mert már kapásból a vonatállomáson egy tucat otthontalannal lehet összefutni.
Egy másik nap haza úton volt hasonló élményem. Ez alkalommal egy aránylag jól szituált korosabb hölgy sertepertélt a zöldséges stand környékén. Újsággal a kezében. Figyelmesen körbenézett, legfőképp azért, hogy a zöldséges fiú merre jár és finom mozdulattal elcsent egy zöldellő almát és észrevétlenül az újság mögé rejtette. Volt-nincs.
Mivel hosszú volt az éjszaka, a reggelből nem sok maradt, így kora délután eleget tettem takarítási kötelezettségemnek, majd nyakamba vettem a várost és megkerestem a rejtett szépségeit. A legjobb a városban, hogy gyalog szinte mindenhova el lehet jutni. Ezúttal megtaláltam a legszebb templomot a városban. Bár nem tudom melyik felekezet látogatja, de nekem mint építészeti alkotás megtetszett. A templomtól a part felé sétálva zenére lettem figyelmes. Egy barnább bőrű testvérünk egy szál gitárral ücsörgött és egy szomorú dalt játszott. Azon gondolkodtam milyen mókás lenne, ha magyarul énekelne... Közelebb értem kiderült, hogy az illető tényleg magyarul énekelt. Mivel aznap az volt az első aki magyar szavakat ejtett ki a száján megjutalmaztam egy céháeffel és megköszöntem a dalt. Ami nem volt éppen szívmelengető, de hát mégiscsak magyar.
Ezután átsétáltam a kedvenc hidamon, hogy a Rajna naposabb oldalán fojtassam a sétám. Azt kell mondjam itt sem mások a fiatalok, mint a világ bármely táján.... a szemem láttára egy rakás fiatal körül állt 2 fiút akik verekedtem a folyóparton. Elég ijesztő látványvolt, mert a folyó legalább 2-3 méterrel lentebb volt. Az ódáig vezető part pedig elég meredek és kőkemény. A vér is meghűlt bennem, hogy mit is fogok most látni. Ezzel mások is így voltak mert sokan felálltak. Volt aki szedte a sátorfáját és odébb állt mások érdeklődve figyelték. Hogy oda mert volna-e menni valaki is,hogy kimentse a fiút, nem tudom és szerencsére nem is kellett addig várni. Sikerült valahogy kiszabadulnia és elszaladt.
A hét tanulsága: ez sem a paradicsom...
