Búcsú

Ezúton is szeretném megköszönni a kedves búcsúztatást mindenkinek. Most már elárulhatom, hogy kevésbé volt meglepi, mint amennyire szerettétek volna.


Az outlook ugyanis egy árulkodó kis jószág... Először is egyik kolléga támogatása során felugró ablakra pillantottam. Nem azért mert kíváncsi voltam, de az embernek van az a rossz tulajdonsága, hogy ha valami megváltozik a látóterében, akkor biztosan oda pillant. Ez történt ekkor is, szóval akkor már sejtettem. És hasonló alkalommal pedig megpillantottam vkinél a Liza Farwell party című meetinget.


Végülis valószínűleg inkább én okoztam meglepetést, mert hogy a party napján egy egész napos TC-t szerveztek a kinti kollégák mit sem sejtve az otthoni szervezkedésről.
Így hosszas várakozás után negyed 5-kor sikerült kiszabadulni a 6-os hibernáló meeting roomból. Ekkor már mindenki csak rám várt... Csabától megkaptam a kedves búcsúszavakat tőletek pedig a sok emlékkel teli könyvecskét, aminek nagyon örültem. Szerintem a szép emlékeknél és az azokhoz kapcsolódó képeknél nincs szebb ajándék (leszámítva egy Ferrarit). Thanks a lot again.


Majdnem sikerült csicsogósra rapityeregni a resting area szőnyegét, de Csaba a segítségemre sietett és egy-két poénnal elütöttük az érzékeny pillanatot.


A búcsú második részeként hétfőn én hívtam meg a kollégákat pár falat sós sütire és egy kis csokizásra... Persze a hiénák rögtön megjelentek hívás nélkül és természetesnek vették, hogy ez nekik jár. Olyannyira, hogy az orrom elől még egy tányért is szó nélkül elcsakliztak... Mondhatom szép. Még egy köszönöm sem jött ki a szájukon nem is beszélve a 'jó utat és sok sikert' megjegyzésről. Valahogy természetesnek érezték, hogy ezt csak nekik vittem. Hát ezúton üzenem, hogy nem... és megnézhetik mikor teszek bármit is ki legközelebb...