Szállodai élményeimet tovább gazdagította a neves Southern Sun Hyde Park Hotel Johannesburgban.
Már az elején siketült a személyzetnek elvágnia magát azzal a kérdéssel, hogy kolléganőmmel duplaágyas vagy külön ágyas szobát kérünk. Kétségsem fér hozzá leszbinek néztek minket. Végülis siketült megoldani és a foglalásnak megfelelően külön szobát kaptunk.
Mivel nem minden nap jár az ember Johannesburgban szerettünk volna látni valamit a városból. Sajnos erre nem került sor, mert mire személyes kapcsolatba kerültünk egy szervezővel túl késő lett ahhoz, hogy aznap bármi programot szervezzenek. Hát így esett, hogy maradt a vasárnapi luxus szafari.
Viszont ha nincs program valamivel el kell magunkat foglalni, hát kértünk internet hozzáférést és nem is olcsón 325 (s)ZAR-ért fejenként hozzá is jutottunk és örültünk, hogy legalább kommunikálhatunk a külvilággal.
Örömünket hétfőn siketült porig rombolni, azzal hogy kiderült napi 2 óra ingyen internet jár a törzsvedégeknek... És kiderült, a cégünk törzsvendégnek számít, tehát mi is... Ezt követően próbáltunk alkudozni, mivel erről a lehetőségről nem tájékoztattak, pedig tisztán láthatták a rendszerben,hogy a foglalás kitől jött és hogy nekünk járna ez a lehetőség. Kompenzációt nem sikerült kicsikarni. Pedig már elképzeltem magam aznap este, hogy kiiszom a bárt a vagyonából az úszómedence mellett. Hát nem jött össze.
Következő meglepetés szerda este ért, amikor is becsiccsentve visszaértem céges vacsoráról a szobába. Egy kedves levél várt a szálloda értékesítési menedzserétől, miszerint túl léptük a hitálkártya engedélyezési keretét és rendezzem a tartozást haladéktalanul, különben kilakoltatnak. Ilyedtemben lerohantam a recepcióra és megkérdeztem, hogy most rögtön intézzem, vagy esetleg várhat másnap reggelig. Erre jött a következő kérdés: Betuttam még jutni a szobába? Mit gondol hogy találtam meg a levelet amit a szobában hagytak? és különben is minden előzetes figyelmeztetés nélkül képesek lettek volna blokkolni a záramat...
Végül megállapodtunk abban, hogy mivel még bejutok a szobába elég lesz másnap reggel rendezni a számlát.
Másnap jól lakva, kipihenve lefáradtam a recepcióra, hogy eleget tegyek fizetési kötelezettségemnek. Elém toltak egy minta számlát, hogy ellenőrizzem minden rendben van-e. Hát nem volt... A számláról kiderült, hogy előző nap taxiztam és ott vacsoráztam mindösszesen 450 (s)ZAR- ért... Mondtam, hogy hacsak nem alvajáró vagyok akkor ez bizony tévedés. Ekkor ért a meglepetés: a recepciós szemrebbenés nélkül törölte a tételeket a számláról mindenféle ellenőrzés nélkül. Még jó hogy nem előző este kellett mindezt rendeznem amikor is a bor hatása alatt átsiklottam volna ezeken a tételeken. Elképesztő, hogy egy jónevű szálloda dolgozói ilyet megengednek maguknak.
A kellemetlenségek sora ezzel még nem ért véget.
Pénteken a kijelentkezés szimplán fél órás procedúra lett azzal, hogy megbonyolítottam a fizetést még egy éjszaka előre fizetésével.
Elkezdtek kérdezgetni, hogy milyen reggelit óhajt az illető, aki marad. Természetesen mondtam, hogy a szokásosat, ami elérhető a szálloda éttermében minden reggel. A válaszom nem volt kielégítő a számukra és úgy döntöttek, hogy akkor felszámolják a drágább reggelit. Nem is értettem a diskurzust, mert hogy az elmúlt 5 napban a kutya nem kérdezte, hogy mit ettünk... Majd kezembe kaptam a minta számlát az egy éjszakáról ami 160 (s)ZAR-ral több volt mint az elmúlt éjszakákért fizetett összeg. Cselt sejtve rákérdeztem, hogy az árnak nem kellene tartalmaznia a reggelit, mert hogy az elmúlt napokban ezzel nem volt probléma. Egy fél szempillantást vetettek a monitorra és kiderült, hogy olyan kategóriás vendégek vagyunk akiknek tartalmazza a szoba ára a reggelit... Hogy ez milyen meglepő, már megint le akartak nyúlni.
Eddigre viszont már leemelték a pénzt a hitelkártyáról. Kb 10 percig próbálkoztak visszatenni, míg végül a kézenfekvő megoldással elő álltak, és kp-ban visszaadták.
Ezek után sikeresen megkaptam a számlát és viszont nem látást intettem...
2012. április 27., péntek
2012. április 21., szombat
Luxus Szafari
Ismét Dél-Afrikában jártam, ezúttal sikerült kicsit többet látni mint a szálloda és az iroda.
Szombat reggel sikeresen megérkeztünk 11 órás repülő út után. Sajnos itthonról nem sikerült programot szervezni, így amint megérkeztünk a szállodába ráálltunk a témára és igyekeztünk a kevéssé segítőkész recepciósokat munkára bírni, hogy megejtsenek egy telefont. Sokadik érdeklődés után sikerült kierőszakolni, hogy valaki foglalkozzon a témával és délután már egy szervező fel is hívott program lehetőséggel. Nem csekély összegért vasárnap egy sofőr el tud minket vinni Pilanesbergbe. Mivel egyszer élünk és lehet, hogy nem kapunk újabb lehetőséget, hogy az országba betegyük a lábunk elfogadtuk a lehetőséget. Próbálkoztunk azért arra délutánra is szervezni valamit, de a segítőkész szervező közölte, hogy már későn van és minden korán zár. (Itt jegyezném meg, hogy már délelőtt 11 körül jeleztük,hogy valami programot szeretnénk délutánra). Nem hiába ez az Afrikai mentalitás: Ejh rá érünk arra még... majd, hát most már olyan későn van, hogy nem érdemes belekezdeni :).
Így a szombat délután a pihenés jegyében telt, mert hogy másnap reggel korán kelünk, hogy a 2 órás autóutat minél előbb teljesítsük és nekivághassunk az állatok felkutatásába.
Egy kellemes reggeli elfogyasztása után a recepción találkoztunk fiatal fekete sofőrünkkel aki betessékelt minket egy luxus mercibe. Legalább a kifizetett díjnak megfelelő szolgáltatást kaptunk.
Sofőrünk kedvesen megkérdezte, hogy ittunk-e már aznap teát. Furcsálltuk a kérdést de válaszoltunk, hogy teát nem de KV-t igen. Kellett volna teát inni? Végül kiderült csak arra volt kíváncsi, hogy reggeliztünk-e mert ha nem megállhatunk vhol. Mivel mi már túl voltunk rajta folytattuk az utat kitérő nélkül.
11-körül meg is érkeztünk a Pilanesberg Nemzeti Parkhoz. Sofőrünk elkezdett szállítást szervezni a részünkre. Nem volt olyan egyszerű, mert hogy a Park jegypénztárában még egy telefon sincs,így a sofőr telefonján intézkedtek a pénztárosok. A nagy telefonálgatásnak azonban az lett az eredménye, hogy sofőrünk bevállalta, hogy körbe visz a parkban... a luxus mercivel... így lett a szafarink luxus.
Szerencsére már az első néhány méter után találkoztunk néhány lakóval, de sok esetben nagyon kellett figyelni, hogy hol bújik meg valami érdekesség. Ilyen vadászattal telt néhány óra, amikor is kezdtünk megéhezni. Szerencsére felszerelkeztünk szafari szelettel, ami tulajdonképpen szárított gyümölcs szelet és egészen jól telíti a gyomrot. Ekkor derült ki sofőrünk korábbi kérdésének a jelentősége. Ő ugyanis aznap még nem evett és nem ivott semmit. Így indult el velünk egy fél napos autókázásra. Gyorsan összedobtunk neki egy kis elemózsiát (szafari szelet és víz) és útnak indultunk a Pilanesberg "központ" felé, hogy együnk-igyunk valamit.
Itt azonban kiderült, hogy az egyetlen szolgáltatás a mosdó... így tovább folytattuk utunk egy éhes sofőrrel, a 2 szelet szafari szelet és egy darab keksz ugyanis a foghegyére is kevés volt. Ennek ellenére a következő másfél órát is ugyanolyan lelkesen csinálta végig.
Hogy fényképezni is tudjunk (aminek eredménye a facebookon megtalálható) lehúzott ablakokkal közlekedtünk. Aminek az lett az eredménye, hogy a krém színű bőr ülés a nap végére vörösben díszelgett, nem beszélve az autó külsejéről. Annak azonban az volt az előnye, hogy alapból fekete volt. Kétséget kizáróan a sofőr fiú az aznap estét vagy másnap délelőttöt teljes autómosással tölthette.
Mindezek mellett egy felejthetetlen napot töltöttünk a parkban. Karnyújtásnyira volt tőlünk zebra, zsiráf, elefánt, orrszarvú és még néhány fajta állat, aminek nem tudom a nevét, de nem is az számít.
Szombat reggel sikeresen megérkeztünk 11 órás repülő út után. Sajnos itthonról nem sikerült programot szervezni, így amint megérkeztünk a szállodába ráálltunk a témára és igyekeztünk a kevéssé segítőkész recepciósokat munkára bírni, hogy megejtsenek egy telefont. Sokadik érdeklődés után sikerült kierőszakolni, hogy valaki foglalkozzon a témával és délután már egy szervező fel is hívott program lehetőséggel. Nem csekély összegért vasárnap egy sofőr el tud minket vinni Pilanesbergbe. Mivel egyszer élünk és lehet, hogy nem kapunk újabb lehetőséget, hogy az országba betegyük a lábunk elfogadtuk a lehetőséget. Próbálkoztunk azért arra délutánra is szervezni valamit, de a segítőkész szervező közölte, hogy már későn van és minden korán zár. (Itt jegyezném meg, hogy már délelőtt 11 körül jeleztük,hogy valami programot szeretnénk délutánra). Nem hiába ez az Afrikai mentalitás: Ejh rá érünk arra még... majd, hát most már olyan későn van, hogy nem érdemes belekezdeni :).
Így a szombat délután a pihenés jegyében telt, mert hogy másnap reggel korán kelünk, hogy a 2 órás autóutat minél előbb teljesítsük és nekivághassunk az állatok felkutatásába.
Egy kellemes reggeli elfogyasztása után a recepción találkoztunk fiatal fekete sofőrünkkel aki betessékelt minket egy luxus mercibe. Legalább a kifizetett díjnak megfelelő szolgáltatást kaptunk.
Sofőrünk kedvesen megkérdezte, hogy ittunk-e már aznap teát. Furcsálltuk a kérdést de válaszoltunk, hogy teát nem de KV-t igen. Kellett volna teát inni? Végül kiderült csak arra volt kíváncsi, hogy reggeliztünk-e mert ha nem megállhatunk vhol. Mivel mi már túl voltunk rajta folytattuk az utat kitérő nélkül.
11-körül meg is érkeztünk a Pilanesberg Nemzeti Parkhoz. Sofőrünk elkezdett szállítást szervezni a részünkre. Nem volt olyan egyszerű, mert hogy a Park jegypénztárában még egy telefon sincs,így a sofőr telefonján intézkedtek a pénztárosok. A nagy telefonálgatásnak azonban az lett az eredménye, hogy sofőrünk bevállalta, hogy körbe visz a parkban... a luxus mercivel... így lett a szafarink luxus.
Szerencsére már az első néhány méter után találkoztunk néhány lakóval, de sok esetben nagyon kellett figyelni, hogy hol bújik meg valami érdekesség. Ilyen vadászattal telt néhány óra, amikor is kezdtünk megéhezni. Szerencsére felszerelkeztünk szafari szelettel, ami tulajdonképpen szárított gyümölcs szelet és egészen jól telíti a gyomrot. Ekkor derült ki sofőrünk korábbi kérdésének a jelentősége. Ő ugyanis aznap még nem evett és nem ivott semmit. Így indult el velünk egy fél napos autókázásra. Gyorsan összedobtunk neki egy kis elemózsiát (szafari szelet és víz) és útnak indultunk a Pilanesberg "központ" felé, hogy együnk-igyunk valamit.
Itt azonban kiderült, hogy az egyetlen szolgáltatás a mosdó... így tovább folytattuk utunk egy éhes sofőrrel, a 2 szelet szafari szelet és egy darab keksz ugyanis a foghegyére is kevés volt. Ennek ellenére a következő másfél órát is ugyanolyan lelkesen csinálta végig.
Hogy fényképezni is tudjunk (aminek eredménye a facebookon megtalálható) lehúzott ablakokkal közlekedtünk. Aminek az lett az eredménye, hogy a krém színű bőr ülés a nap végére vörösben díszelgett, nem beszélve az autó külsejéről. Annak azonban az volt az előnye, hogy alapból fekete volt. Kétséget kizáróan a sofőr fiú az aznap estét vagy másnap délelőttöt teljes autómosással tölthette.
Mindezek mellett egy felejthetetlen napot töltöttünk a parkban. Karnyújtásnyira volt tőlünk zebra, zsiráf, elefánt, orrszarvú és még néhány fajta állat, aminek nem tudom a nevét, de nem is az számít.
2012. április 14., szombat
3 nap - 3 ország
Elég sűrű pár hét van mögöttem és még nincs vége.
Ennek köszönhető, hogy sekerült felállítani a fent említett 3 nap - 3 ország rekordot. Persze korábban is előfordult már hasonló, de az csak átutazás miatt. A mostani esetben hosszabb időt tölthettem mind a 3 országban.
A töténet 2 napos mannheimi tréninggel kezdődött.Kérésemre kaptam egy kis dia AP tréninget. Szállásomat egy egészen elegáns szálloda kevésbé kellemes dohányzó szobájában kaptam. Ez alkalommal még lenyeltem a békát és a kellemes időre való tekintettel nyitott ablak mellett elviseltem a tömény cigiszagot a szobában, de ezúton fogadom, hogy ez soha többet nem fog előfordulni.
Ennek ellenére azért jól éreztem magam, sikerült néhány darabbal frissítenem a ruhatáram és megtaláltam a magyar termékeket áruló boltot is :).
A 2 nap gyorsan eltelt és csak azt vettem észte, hogy megint otthon (értsd. Basel) vagyok, de csak arra volt időm, hogy a táskám tartalmát kicseréljem.
A következő este ugyanis Európa leggyorsabb vonatán találtam magam úton Párizsba. Nagyon klassz hétvégét sikerült eltölteni egy kedves munkatárs jóvoltából ebben a gyönyörű városban. Az idő nem kedvezett nekünk, de szerencsére az eső visszafogta magat és lehetővé tette a kb 10 kilóméternyi sétát. A következő napra nem is kívánhattunk volna szebb időt, hogy megejtsem az első igazi találkozást A toronnyal. Sajnos közvetlen érintkezésre nem volt lehetőség, de egy okkal több, hogy valamikor újra ellátogassak a városba.
Így történt, hogy 3 nap alatt 3 országban aludtam.
Ennek köszönhető, hogy sekerült felállítani a fent említett 3 nap - 3 ország rekordot. Persze korábban is előfordult már hasonló, de az csak átutazás miatt. A mostani esetben hosszabb időt tölthettem mind a 3 országban.
A töténet 2 napos mannheimi tréninggel kezdődött.Kérésemre kaptam egy kis dia AP tréninget. Szállásomat egy egészen elegáns szálloda kevésbé kellemes dohányzó szobájában kaptam. Ez alkalommal még lenyeltem a békát és a kellemes időre való tekintettel nyitott ablak mellett elviseltem a tömény cigiszagot a szobában, de ezúton fogadom, hogy ez soha többet nem fog előfordulni.
Ennek ellenére azért jól éreztem magam, sikerült néhány darabbal frissítenem a ruhatáram és megtaláltam a magyar termékeket áruló boltot is :).
A 2 nap gyorsan eltelt és csak azt vettem észte, hogy megint otthon (értsd. Basel) vagyok, de csak arra volt időm, hogy a táskám tartalmát kicseréljem.
A következő este ugyanis Európa leggyorsabb vonatán találtam magam úton Párizsba. Nagyon klassz hétvégét sikerült eltölteni egy kedves munkatárs jóvoltából ebben a gyönyörű városban. Az idő nem kedvezett nekünk, de szerencsére az eső visszafogta magat és lehetővé tette a kb 10 kilóméternyi sétát. A következő napra nem is kívánhattunk volna szebb időt, hogy megejtsem az első igazi találkozást A toronnyal. Sajnos közvetlen érintkezésre nem volt lehetőség, de egy okkal több, hogy valamikor újra ellátogassak a városba.
Így történt, hogy 3 nap alatt 3 országban aludtam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)