Nem véletlen, hogy nem szeretem.
Be sem szálltam tömény cigaretta szag ült az orromba. Hogy eme kellemetlen szokását ellensúlyozza, teljesen lehúzott bal első ablakkal utaztunk. Még az sem zavarta, hogy végig fújtam az orrom, persze nem azért mert meg voltam fázva, hanem a tavasz áldásos ajándék, az allergia kínzott, de neki erről halvány segéd fogalma sem lehetett. Szépen araszoltunk a reggeli forgalomban, amikor is egykori munka helyem irányába közelítünk. Gyorsan elgondolkoztam, hogy jó útirányt adtam e meg, de vissza emlékeztem, hogy kihangsúlyoztam, 2A terminál. Mikor már a keletinél jártunk nem tudtam mire gondoljak, csak abban bíztam, hogy ő jobban ismeri a reggeli pesti forgalmat. Szerencsére így volt és rövidesen már a gyorsforgalmin zötyögtünk és nagy meglepetésemre pár perccel a magamban kitűzött időpont után meg is érkeztünk... Minden jó ha a vége jó, de nem hiszem, hogy ezt az "állatfajt" meg fogom valamikor is szeretni.
2012. március 22., csütörtök
Repülés
Most adódott először lehetőségem arra, hogy fényes nappal, verőfényes napsütésben lássam Zürichet madártávlatból. Igazán magával ragadó a látvány. Ahogy a repülő elkezd emelkedni, úgy bújnak elő a hegyek az épületek mögül, majd apránként a lábunk előtt hever a Zürichi tó is. Egyre fentebb és fentebb emelkedve már csak a porcukorral meghintett hegycsúcsok látszódnak. Ez az a látvány amiért mindenképpen megéri újra és újra szárnyra kapni. Remélem következő életemben madár leszek. Persze nem galamb, mert azok sz*rnak mindenre, na meg persze gólya sem. Nehogy már engem szindjon az összes kisgyerek, hogy ők nem akartak kistestvért és vigyem vissza ahonnan hoztam...
Órákig tudnék gyönyörködni az Alpok rejtélyes vonulataiban, de sajnos ez most nem valósulhatott meg, egyrészt mert hozták a vacsit, másrészt az egész út szűk 1,5 órás. Arról nem is beszélve, hogy közben besötétedett. Persze az esti Ausztria és Magyarország is szép látvány. Mindig próbálom kitalálni, hogy éppen merre járhatunk, kevés sikerrel, de legalább magamat elszórakoztatom.
A visszaút is hasonlóan szép időben történt. A boarding-ra várva volt időm szemügyre venni az útitársakat. Szerencsére a kínai csoport Frankfurtba utazott. Azért így is maradtunk szép számmal. Egy úri emberre lettem figyelmes, aki a napvédett váróteremben sőtétített ablakokkal közlekedett. Botja nem volt, hát nem vaksi. Néhány perc hiányzott a beszálláshoz és barátunk már nagyon érdeklődött, hogy mi történik és miért nem indítják már a népet. Legalábbis gondolom, hogy valami hasonló téma lehetett. Majd közölték, hogy 15 perc múlva nyitják a kaput és 10 perces késés várható az indulásnál. Mivel a gép elejében kaptam helyet és különben is buszozunk nem siettem, kiültem szépen a soromat míg a többiek kígyóztak a pultig.
A helyemet keresve ért a meglepetés, hogy napszemcsis barátom lesz az útitársam. Fantasztikuscsodálatos. Legfőképpen azért, mert a helyemet éppen a kis guribörije foglalta el. Nemzetközi járat lévén udvariasan megkérem angolul, hogy másszon ki, vegye el a bőröndjét és engedje, hogy leüljek a helyemre. (Exuse me... Can I have my seat?) Gondoltam kiveszi a táskát és kényelmesen elfoglalom a helyem. Ehelyett szépen beigazította a táskát az ülése elé, hogy azon átmászva préseljem be magam az ülésre. Gondoltam a táska ezután megy a tárolóba, de nem. Barátunk elkezdett reklamálni, hogy most akkor hova tegye a táskát. Mivel 10 perces késésben voltunk a Stewi mondta, hogy most fel kell szállnunk maradjon a seggén. Itt jelzem, továbbra is napszemüvegben.
Kifutás, felszállás, emelkedés, repülési magasság elérése... kaja, pia felszolgálás.
Jön a kedves kis stewi és érdeklődik, óhajtunk-e valamit fogyasztani. Ekkor barátunk kifakad, hogy itt a csomagja, és hogy azonnal tegyék ezt valahova, stb. A légi kisasszony kedvesen közli, hogy sajnos nincs már hely sehol, megnézte és hogy ekkora táskát fel kellett volna adni így innentől kezdve ez nem az ő problémája. Napszemcsis haverunk még mindig a elsötétítve közli, hogy akkor majd ő keres helyet. A stewardess még tett egy kísérletet, hogy kér-e valamit, mire ő durcásan közölte, hogy majd ha a táskáját el tudja valahova tenni. Majd így ülte végig az utat. Mint egy durcás gyerek.
Ekkor még nem tudtam, hogy milyen nemzetiségű, de biztos ami biztos Fülig Jimmy és társai maradtak a táska mélyén. Kész szerencse, mert kiderült, hogy magyar...
Órákig tudnék gyönyörködni az Alpok rejtélyes vonulataiban, de sajnos ez most nem valósulhatott meg, egyrészt mert hozták a vacsit, másrészt az egész út szűk 1,5 órás. Arról nem is beszélve, hogy közben besötétedett. Persze az esti Ausztria és Magyarország is szép látvány. Mindig próbálom kitalálni, hogy éppen merre járhatunk, kevés sikerrel, de legalább magamat elszórakoztatom.
A visszaút is hasonlóan szép időben történt. A boarding-ra várva volt időm szemügyre venni az útitársakat. Szerencsére a kínai csoport Frankfurtba utazott. Azért így is maradtunk szép számmal. Egy úri emberre lettem figyelmes, aki a napvédett váróteremben sőtétített ablakokkal közlekedett. Botja nem volt, hát nem vaksi. Néhány perc hiányzott a beszálláshoz és barátunk már nagyon érdeklődött, hogy mi történik és miért nem indítják már a népet. Legalábbis gondolom, hogy valami hasonló téma lehetett. Majd közölték, hogy 15 perc múlva nyitják a kaput és 10 perces késés várható az indulásnál. Mivel a gép elejében kaptam helyet és különben is buszozunk nem siettem, kiültem szépen a soromat míg a többiek kígyóztak a pultig.
A helyemet keresve ért a meglepetés, hogy napszemcsis barátom lesz az útitársam. Fantasztikuscsodálatos. Legfőképpen azért, mert a helyemet éppen a kis guribörije foglalta el. Nemzetközi járat lévén udvariasan megkérem angolul, hogy másszon ki, vegye el a bőröndjét és engedje, hogy leüljek a helyemre. (Exuse me... Can I have my seat?) Gondoltam kiveszi a táskát és kényelmesen elfoglalom a helyem. Ehelyett szépen beigazította a táskát az ülése elé, hogy azon átmászva préseljem be magam az ülésre. Gondoltam a táska ezután megy a tárolóba, de nem. Barátunk elkezdett reklamálni, hogy most akkor hova tegye a táskát. Mivel 10 perces késésben voltunk a Stewi mondta, hogy most fel kell szállnunk maradjon a seggén. Itt jelzem, továbbra is napszemüvegben.
Kifutás, felszállás, emelkedés, repülési magasság elérése... kaja, pia felszolgálás.
Jön a kedves kis stewi és érdeklődik, óhajtunk-e valamit fogyasztani. Ekkor barátunk kifakad, hogy itt a csomagja, és hogy azonnal tegyék ezt valahova, stb. A légi kisasszony kedvesen közli, hogy sajnos nincs már hely sehol, megnézte és hogy ekkora táskát fel kellett volna adni így innentől kezdve ez nem az ő problémája. Napszemcsis haverunk még mindig a elsötétítve közli, hogy akkor majd ő keres helyet. A stewardess még tett egy kísérletet, hogy kér-e valamit, mire ő durcásan közölte, hogy majd ha a táskáját el tudja valahova tenni. Majd így ülte végig az utat. Mint egy durcás gyerek.
Ekkor még nem tudtam, hogy milyen nemzetiségű, de biztos ami biztos Fülig Jimmy és társai maradtak a táska mélyén. Kész szerencse, mert kiderült, hogy magyar...
2012. március 21., szerda
Újra otthon
Volt szerencsém céges keretek közt haza látogatnom pár napra. Először kicsit furcsa volt 2,5 hét után megint a saját otthonunkban lenni és aludni, de azért nem tartott sokáig visszaszokni.
Megérkezésemet rögtön egy kis péntek esti iszogatással koronáztuk meg. Nem tartott olyan későig az éjszaka, de a másnap reggelből azért nem sok maradt. A szombati napra a kellemes időre való tekintettel kinti programot terveztem, de ebbe a péntek este kicsit beletenyerelt. És az sem segített a terv megvalósításában, hogy a bringák kint teleltek az erkélyen és fél nap biztos azzal ment volna el, hogy használható állapotba kerüljenek. Így maradt a négy kerék és négy láb kombináció. Vagyis a Felvonulási térig autó és onnan séta a városban. Legnagyobb látványosságnak aSzent Patrik napi ünneplő tömeg bizonyult. Majd hogy kielégítsem közel 2 hete fennálló fagyi éhségemet, elindultunk fagyiárust vadászni. Megkell, hogy mondjam Március közepén ez nem is olyan kis feladat a város legnagyobb sétálóutcájában. De végül ez a feladat is pipa.
Vasárnap családlátogatás és hétfőn újra az SSC főhadiszálláson teljesítettem szolgálatot.
Az elmúlt pár napban(hétben) sokat törtem a fejem mi is lesz a szerepem, feladatam az elkövetkezendő 1,5 évben. De erre is megkaptam a választ és úgy tűnik unatkozni nem fogok. Sőt most inkább már az a kérdés merül fel, hogy mindazt amit kítűztek elém, hogyan fogom tudni teljesíteni. Mondhatni átestem a ló másik oldalára és ahogy nézem egy nagy rakás lócitrom volt azon az oldalon. Persze mint tudjuk ez szerencsét is jelenzhet. De nyugtával a napot. Addig meg melegen tartom az útlevlem. Merthogy fényderült egy közeli nagyutazás célállomására is. Ismét meglátogatom az oroszlánok földjét.
Bár nagyon gyorsan véget ért a látogatás ezúttal könnyebb volt a búcsúzkodás. Már tudom,hogy jó helyre megyek és hamarosan újra magyar földön leszek és amit otthon hagytam megvár J.
2012. március 10., szombat
Mindennapok
Már lassan egy hete hogy erre jártam. Beindult itt az élet, na persze nem a nagy társasági élet, inkább mondhatni a dolgos hétköznapok. Elég húzós hét van mögöttem és remélem hogy nem hiába... de ez majd hétfőn kiderül. Az iroda nyugodt és csendes, hatalmas változás ez ahhoz képest hogy otthon az office-ban a mi sarkunk volt a csomópont. Ebédlő csoport a liftre várva, telefonközpont és sorolhatnám. Ehhez képest most 2 emberrel töltöm a dolgos órákat, akik a másik nemet erősítik és nem túlságosan beszédesek. Amit egyenlőre élvezek, de lehet változtatnom kell ezen, hogy ne halljak meg az unalomtól... amikor majd már a youtube sem segít, úgyhogy igyekszem szocializálódni, mert a tapasztaltabbaktól azt hallottam az visz itt előre... Viszont amíg az nincs addig villamosozok, hogy azért eljussak ahova kell.
Azért nem csak munkával telt a hét. Egyik este sikerült egy baráti vacsorát összehozni. A nemek aránya 2:3. A finom leves mellett nagyon fontos tanulságot sikerült levonnom: a pasik pletyósabbak, mint a lányok. Eddig is voltak hasonló sejtéseim, amik most bizonyságot nyertek. Egyébként jó kis este volt. Visszakaptam a reményt...
Szerencsére a péntek estét sem kellett egyedül (és 4 New Yorki lánnyal) töltenem, köszönet ezért az itteni kis magyar AP-DR ;) csapatnak. Borozgatás, kártyázás, mókázás retro zenével fűszerezve, mint például
Szóval jól szórakoztam és remélem a többiek is. Bizonyíték erre, hogy majdnem hajnali 2 volt mire haza értem.
Mindenesetre meg kell hagyni, hogy Baselnek is megvannak a maga bűzborzai. Egyik reggel az irodába tartva kellemetlen szag csapta meg a villamoson az orrom. Deja Vu feelingem volt, gyorsan szét is néztem nem-e csettintésre Bp-en termettem, de nem ez volt az ok. A körültekintés során azonban megtaláltam a bűzforrást egy csövi személyében. Hát itt is vannak. Ezért legalább nem kell Bp-ig utazni. Már csak azért sem mert már kapásból a vonatállomáson egy tucat otthontalannal lehet összefutni.
Egy másik nap haza úton volt hasonló élményem. Ez alkalommal egy aránylag jól szituált korosabb hölgy sertepertélt a zöldséges stand környékén. Újsággal a kezében. Figyelmesen körbenézett, legfőképp azért, hogy a zöldséges fiú merre jár és finom mozdulattal elcsent egy zöldellő almát és észrevétlenül az újság mögé rejtette. Volt-nincs.
Mivel hosszú volt az éjszaka, a reggelből nem sok maradt, így kora délután eleget tettem takarítási kötelezettségemnek, majd nyakamba vettem a várost és megkerestem a rejtett szépségeit. A legjobb a városban, hogy gyalog szinte mindenhova el lehet jutni. Ezúttal megtaláltam a legszebb templomot a városban. Bár nem tudom melyik felekezet látogatja, de nekem mint építészeti alkotás megtetszett. A templomtól a part felé sétálva zenére lettem figyelmes. Egy barnább bőrű testvérünk egy szál gitárral ücsörgött és egy szomorú dalt játszott. Azon gondolkodtam milyen mókás lenne, ha magyarul énekelne... Közelebb értem kiderült, hogy az illető tényleg magyarul énekelt. Mivel aznap az volt az első aki magyar szavakat ejtett ki a száján megjutalmaztam egy céháeffel és megköszöntem a dalt. Ami nem volt éppen szívmelengető, de hát mégiscsak magyar.
Ezután átsétáltam a kedvenc hidamon, hogy a Rajna naposabb oldalán fojtassam a sétám. Azt kell mondjam itt sem mások a fiatalok, mint a világ bármely táján.... a szemem láttára egy rakás fiatal körül állt 2 fiút akik verekedtem a folyóparton. Elég ijesztő látványvolt, mert a folyó legalább 2-3 méterrel lentebb volt. Az ódáig vezető part pedig elég meredek és kőkemény. A vér is meghűlt bennem, hogy mit is fogok most látni. Ezzel mások is így voltak mert sokan felálltak. Volt aki szedte a sátorfáját és odébb állt mások érdeklődve figyelték. Hogy oda mert volna-e menni valaki is,hogy kimentse a fiút, nem tudom és szerencsére nem is kellett addig várni. Sikerült valahogy kiszabadulnia és elszaladt.
A hét tanulsága: ez sem a paradicsom...
2012. március 4., vasárnap
Hallenbad Rialto
Bár az előre jelzéssel ellentétben nem esett az eső, délutáni programnak mégis az uszodát választottam, ami történetesen 3 perc sétára van alakomtól.
Az elindulás azonban nem volt olyan egyszerű. Nő lévén nem lehet csak úgy elindulni egy uszodába. Alapos felmérés és értékelés után a bikinivonal és a hónalj epilálása mellett döntöttem. Nem akartam órákat ezzel tölteni, így a lábam maradt ahogy volt... Mint utóbb kiderült felesleges lett volna most erre időt pocsékolni, mert a kutya sem látta.
Otthoni viszonylatban igazán baráti áron jutottam be az uszodába, 6 cőháefért, ami barátok közt is maximum 1500 forint. Ennél olcsóbban otthon sem jutottam volna be egy uszodába. Persze ez az tényleg csak az uszodát tartalmazza, de szerentem így is megéri az árát. Kultúrált és nagyon tiszta a vize.
Kicsit zsúfolt volt a medence, de szerencsére mindenkinek ugyanaz volt a célja, hogy leússza az aznapra kiszabott hosszt, így nem akadályoztuk egymást. Persze itt is megvolt az uszodák tipikus felhozatala: gyerekek akik ugrálnak a medencébe és ezzel elfoglalnak egy teljes úszósávot, az úszóbajnokok, aki nem állnak meg egy percre sem, a kigyúrt macsó, aki feltűnő jelenettel jelzi, hogy megérkezett (lemerül a vízbe és a filmekből ismert balról jobbra fejrázással érkezik a felszínre és ezzel telibe találja a környezetét). Kicsit később megérkezett miss röfi is aki az úszáshoz sem felejtette otthon a sminket.
De két részletben leúsztam a magamét, 40 hosszt, amit akkor még nem tudtam, hogy ez egy teljes kilométernek felel meg. A mai napon felbuzdulva pedig arra az elhatározásra jutottam,hogy ezt a tevékenységet sűrűbben fogom végezni és helyszín közelsége miatt szerintem könnyen végre is hajtható.
Az elindulás azonban nem volt olyan egyszerű. Nő lévén nem lehet csak úgy elindulni egy uszodába. Alapos felmérés és értékelés után a bikinivonal és a hónalj epilálása mellett döntöttem. Nem akartam órákat ezzel tölteni, így a lábam maradt ahogy volt... Mint utóbb kiderült felesleges lett volna most erre időt pocsékolni, mert a kutya sem látta.
Otthoni viszonylatban igazán baráti áron jutottam be az uszodába, 6 cőháefért, ami barátok közt is maximum 1500 forint. Ennél olcsóbban otthon sem jutottam volna be egy uszodába. Persze ez az tényleg csak az uszodát tartalmazza, de szerentem így is megéri az árát. Kultúrált és nagyon tiszta a vize.
Kicsit zsúfolt volt a medence, de szerencsére mindenkinek ugyanaz volt a célja, hogy leússza az aznapra kiszabott hosszt, így nem akadályoztuk egymást. Persze itt is megvolt az uszodák tipikus felhozatala: gyerekek akik ugrálnak a medencébe és ezzel elfoglalnak egy teljes úszósávot, az úszóbajnokok, aki nem állnak meg egy percre sem, a kigyúrt macsó, aki feltűnő jelenettel jelzi, hogy megérkezett (lemerül a vízbe és a filmekből ismert balról jobbra fejrázással érkezik a felszínre és ezzel telibe találja a környezetét). Kicsit később megérkezett miss röfi is aki az úszáshoz sem felejtette otthon a sminket.
De két részletben leúsztam a magamét, 40 hosszt, amit akkor még nem tudtam, hogy ez egy teljes kilométernek felel meg. A mai napon felbuzdulva pedig arra az elhatározásra jutottam,hogy ezt a tevékenységet sűrűbben fogom végezni és helyszín közelsége miatt szerintem könnyen végre is hajtható.
2012. március 3., szombat
Alakom
2 nap szállodai kényeztetés után csütörtökön délután kézhez vehettem a lakom kulcsait.
Kedvenc helyem az amerikai konyhás nappali, ez egy igazi party-lak. A házigazda főzőcskézhet a vendégek pedig kényelembe helyezhetik magukat.
Fürdőszobámat 2 személyre tervezték, és reménykedem, hogy mind a két mosdó ki lesz használva :)
A vendég fogadást elősegíti, hogy van egy vendégszoba is. Először azt hittem, egy szimpla ággyal van dolgom, de ma a lepel alá néztem és kiderült kihúzható :) Úgyhogy a korábbi ajánlat továbbra is áll és várom a látogatokat :)
A hálóban dupla ágy várja az éjszakákat és hogy kihasználjam a helyet néhány hálótársat beengedtem a jobbomra:
Hogy a komfort még fokozottabb legyen a hálószobából nyílik az erkély ahova várhatóan áprilisban új kerti bútor érkezik.
Mindenesetre ilyenek a kilátásaim:
A lakás elhelyezkedése nem is lehetne jobb. Körös- körül gyönyörű épületek, mint ma kiderült 3 perces sétára egy uszoda, 1 percre pedig egy fitnesz terem. Éttermek kávézók amerre a szem ellát. És egy sport létesítmény is 10 perces körzetben. Először azt gondoltam a város szélén vagyok mindentől elzárva. De a mai felfedező túrám alkalmával kiderült hogy kb 10-15 perces sétára van a bevásárló utca is...
Szóval minden egy helyen...
Kedvenc helyem az amerikai konyhás nappali, ez egy igazi party-lak. A házigazda főzőcskézhet a vendégek pedig kényelembe helyezhetik magukat.
Fürdőszobámat 2 személyre tervezték, és reménykedem, hogy mind a két mosdó ki lesz használva :)
A vendég fogadást elősegíti, hogy van egy vendégszoba is. Először azt hittem, egy szimpla ággyal van dolgom, de ma a lepel alá néztem és kiderült kihúzható :) Úgyhogy a korábbi ajánlat továbbra is áll és várom a látogatokat :)
A hálóban dupla ágy várja az éjszakákat és hogy kihasználjam a helyet néhány hálótársat beengedtem a jobbomra:
Mindenesetre ilyenek a kilátásaim:
A lakás elhelyezkedése nem is lehetne jobb. Körös- körül gyönyörű épületek, mint ma kiderült 3 perces sétára egy uszoda, 1 percre pedig egy fitnesz terem. Éttermek kávézók amerre a szem ellát. És egy sport létesítmény is 10 perces körzetben. Először azt gondoltam a város szélén vagyok mindentől elzárva. De a mai felfedező túrám alkalmával kiderült hogy kb 10-15 perces sétára van a bevásárló utca is...
Szóval minden egy helyen...
2012. március 2., péntek
Megérkezés és miegymás...
Nem volt egyszerű az elindulás. Szerenecsére nem tetézte mindezt egy mindenlében kanál taxis is. Kellemes, magamba forudlós taxi út volt a reptérre. Feladtam kicsinek egyáltalán nem mondható guribörimet és következett a várakozás.
A hó helyzet miatt 10 perces késést jeleztek előre, de ebből 45 perc lett. A megérkezési időt azonban hihetetlen mód sikerült tartani. Minden bizonnyal hasítottunk mint a szél.
Mint már megszoktam alndolás után legalább 20-25 percet vártam a csomagomra, de megérkezett rendben.
Engem pedig már Maja (a méhecske várt) oda kint. De kiderült nem annyira méhecskés... Kedves hölgy és mindenben segített. Elfuvarozott a szállodába.Amiről azt kell tudni, hogy van egy 4 és egy 3 csillagos része. Most a 4 csillagosban helyeztek el, de már korábban volt szerencsém a 3 csillagoshoz. Miután bevettem magam a szobába, elkezdtem keresni a 4. csillagot, merthogy szerintem semmiben sem különbözik a 3 csillagos kistestvértől. De nem leltem...
Másnap következtek az adminisztrációs dolgok. Rögtön az első helyen közölték, hogy megfelelő papírok nélkül nincs regisztráció... Kellemetlen, mert hogy ezzel lehetett volna bank számlát nyitni. Maja azért biztatott, hogy próbáljuk meg,mert néha kivételt tesznek. Igaza volt. Megtörtént a számla nyitás amit a regisztráció igazolásáig zárolnak. Hihetetlen, hogy itt mennyire megbecsülik az ügyfeleket. Egy külön kis irodában történt az adatfelvétel, majd az ügyintéző magamra hagyott 10-15 percre, hogy megnyissa a bankszámlát és nem mellékesen érdeklődött afelől, hogy ohajtok-e valamit inni... Először azt hittem rosszul hallok és visszakérdeztem, de nem tényleg ez volt a kérdés és a végén még ajándék Lackerlit is kaptam.
Sikeres bankszámlanyitás után pedig jött a helyi tömegközlekedési bérlet megvásárlás. Ez egy kicsit hosszadalmasabb volt, de csak a várakozási idő miatt. Itt ugyanis sorszámos megoldás van és nem kell egymást taposni a sorban hogy hozzájuss a havi bérlethez és hó végét tekintve mindenki most próbálta beszerezni a szükséges havi bérletet.
Ezután nem maradt más hátra mint előre. Pihenés és karneválozás, ami nem tartott sokáig ahogy ez egy korábbi bejegyzésből kiderült.
Első napom mondhatni sikeres volt. Megkaptam a mindenre használható Roche kártyát... A minden fogalmát még fel kell fedeznem, de van kártyám és számszerűsítve is lettem, ami állítólag mindennél fontosabb...
Koradélután megkaptam a munkaeszközöm-et is és már neki is állhattam a munkának.
Munka után pedig birtokomba vehettem a várva várt lakot. Az előzetes dokumentációkban feltüntetett képek alapján nagyon ígéretes volt és jelentem élőben sem kevésbé attraktív. De erről később bővebben.
Meglepetésemre a lakás átvétel előtt azonban sikerült a korábban elmaradt regisztrációt megejteni, mert hogy közben a szükséges dokomentumok egyikét sikerült aláírással együtt megkaparintani.
így a hétvégére sikerült minden adminisztratív kötelességemnek eleget tenni.
A hó helyzet miatt 10 perces késést jeleztek előre, de ebből 45 perc lett. A megérkezési időt azonban hihetetlen mód sikerült tartani. Minden bizonnyal hasítottunk mint a szél.
Mint már megszoktam alndolás után legalább 20-25 percet vártam a csomagomra, de megérkezett rendben.
Engem pedig már Maja (a méhecske várt) oda kint. De kiderült nem annyira méhecskés... Kedves hölgy és mindenben segített. Elfuvarozott a szállodába.Amiről azt kell tudni, hogy van egy 4 és egy 3 csillagos része. Most a 4 csillagosban helyeztek el, de már korábban volt szerencsém a 3 csillagoshoz. Miután bevettem magam a szobába, elkezdtem keresni a 4. csillagot, merthogy szerintem semmiben sem különbözik a 3 csillagos kistestvértől. De nem leltem...
Másnap következtek az adminisztrációs dolgok. Rögtön az első helyen közölték, hogy megfelelő papírok nélkül nincs regisztráció... Kellemetlen, mert hogy ezzel lehetett volna bank számlát nyitni. Maja azért biztatott, hogy próbáljuk meg,mert néha kivételt tesznek. Igaza volt. Megtörtént a számla nyitás amit a regisztráció igazolásáig zárolnak. Hihetetlen, hogy itt mennyire megbecsülik az ügyfeleket. Egy külön kis irodában történt az adatfelvétel, majd az ügyintéző magamra hagyott 10-15 percre, hogy megnyissa a bankszámlát és nem mellékesen érdeklődött afelől, hogy ohajtok-e valamit inni... Először azt hittem rosszul hallok és visszakérdeztem, de nem tényleg ez volt a kérdés és a végén még ajándék Lackerlit is kaptam.
Sikeres bankszámlanyitás után pedig jött a helyi tömegközlekedési bérlet megvásárlás. Ez egy kicsit hosszadalmasabb volt, de csak a várakozási idő miatt. Itt ugyanis sorszámos megoldás van és nem kell egymást taposni a sorban hogy hozzájuss a havi bérlethez és hó végét tekintve mindenki most próbálta beszerezni a szükséges havi bérletet.
Ezután nem maradt más hátra mint előre. Pihenés és karneválozás, ami nem tartott sokáig ahogy ez egy korábbi bejegyzésből kiderült.
Első napom mondhatni sikeres volt. Megkaptam a mindenre használható Roche kártyát... A minden fogalmát még fel kell fedeznem, de van kártyám és számszerűsítve is lettem, ami állítólag mindennél fontosabb...
Koradélután megkaptam a munkaeszközöm-et is és már neki is állhattam a munkának.
Munka után pedig birtokomba vehettem a várva várt lakot. Az előzetes dokumentációkban feltüntetett képek alapján nagyon ígéretes volt és jelentem élőben sem kevésbé attraktív. De erről később bővebben.
Meglepetésemre a lakás átvétel előtt azonban sikerült a korábban elmaradt regisztrációt megejteni, mert hogy közben a szükséges dokomentumok egyikét sikerült aláírással együtt megkaparintani.
így a hétvégére sikerült minden adminisztratív kötelességemnek eleget tenni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)