Fasnacht

A más világba való megérkezésem napja pont egybe esett a város legnagyobb karneváljának második napjával. Ennek köszönhetően minden le van 3 teljes napig zárva a városban.

Megérkezést követően gondoltam bele vetem magam a fergetegbe és nem mellékesen keresek valami ehetőt, mert az izgalomtól aznap még nem túl sok minden került a gyomromba. Nem kellett messzire menni, hogy rájöjjek merre is kell a karnevált keresni, ugyanis minden konfettivel volt tele ahol a felvonulók csak jártak. Rövidke séta után rászántam magam, hogy megnézem az eleség kínálatot. Hát meg kell mondanom mi magyarok azért ezt a fesztiválozást jobban csináljuk, legalábbis a kaja téren. A hatalmas kínálatot ugyanis 3 féle sült kolbász és a hot-dog alkotta. Egyrészt mert nem tudok németül, másrészt mert nem akartam kockáztatni legjobbnak láttam kérni egy forró-kutyát és odébb álltam. A karnevál eközben sem állt meg, a felvonulók csak vonultak és vonultak hangos zenebonával. 

Tettem egy kisebb kört a városban,hogy megnézzem máshol mi a helyzet. Hát semmi, de tényleg... ugyanaz zajlik a város összes pontján. Zenész palántáktól kezdve a matuzsálemekig mindenki maskarában és bolondosabbnál bolondosabb jelmezben zenél. Ki dobon, ki pikolón. Szerencsére csapatokon belül megvan az összhang, de mikor több csapat összeér azt már inkább nevezném zajnak.

A rövidke séta vége az lett, hogy fájós térddel visszabicegtem a hotelbe és vettem egy forró fürdőt, mert hát másnap is lesz még móka, nekem meg több időm, hogy kitaláljam miről is szól ez az egész.

Reggel kedves segítőmet megkérdeztem, hogy honnan is ered ez az ünnep és miről szól. Elég ködös volt a magyarázat valami olyasmi derült ki, hogy talán valami keresztény ünnep és a húsvét előtt meghatározott idővel van... Kb olyan lehet mint nálunk a pünkösd, csak az utána van.

Kisebb pihenés után délután útra keltem ismét. Hasonló szándékkal: kaja és hogy kiderítsem a fesztivál lényegét.A kajáról csak annyit, hogy megint forró-négylábú... de most a helyzet annyival volt rosszabb, hogy 5 frankért kaptam egy kiflit aminek az egyik felében volt egy virsli a másik felében pedig csak kecsap...

A fesztiválról pedig csak annyi, hogy szerintem a bázeliek ebben a három napban élik ki elfojtott vágyaikat, mint például utcán szemetelni, alkoholt fogyasztani.

De csodák csodájára másnapra semmi nem látszik az előző napi fennforgásból. Az utak tiszták és járhatóak, szemét teljes mértékben eltakarítva. Ki lehet tenni a városra, hogy Swiss clean.

Persze nem ez a lényeg. Amint már említettem különböző jelmezekbe beöltözött zenészek járják az utcákat.

Mint például Rózsaszín párduc:

Vagy nagyon ronda udvari bolond:

És mindenféle egyéb, aminek még csak nevet sem találok:

De minden bizonnyal Győzike is fellépett:

Egyébként ezeknek a kamionoknak az volt a lényege, hogy a platóról mindenfélét dobáltak a népeknek. Mint például narancsot, hagymát, banánt,vagy konfettit. A szerencsések kaphattak nyalókát, cukorkát, csokoládét vagy rágót, amiből sikerült egy csomaggal megkaparintanom. 

És ezt is kaptam:

Sajnos nem élte túl a hot-dogozást. Hősi halált halt az elemekkel folytatott harcban, főleg a táskám volt az elem, amiben igyekeztem megóvni és most is kiderült, nem biztos, hogy az a jó ha valamit mindentől megakarunk óvni...

És voltak akik fejvesztve menekültek a helyszínről:

Mindent összevetve nem rossz ez a karnevál,de hogy miért kell 3 napig tartania??? Nekem egy fél délután bőven elég volt belőle.

Búcsú

Ezúton is szeretném megköszönni a kedves búcsúztatást mindenkinek. Most már elárulhatom, hogy kevésbé volt meglepi, mint amennyire szerettétek volna.


Az outlook ugyanis egy árulkodó kis jószág... Először is egyik kolléga támogatása során felugró ablakra pillantottam. Nem azért mert kíváncsi voltam, de az embernek van az a rossz tulajdonsága, hogy ha valami megváltozik a látóterében, akkor biztosan oda pillant. Ez történt ekkor is, szóval akkor már sejtettem. És hasonló alkalommal pedig megpillantottam vkinél a Liza Farwell party című meetinget.


Végülis valószínűleg inkább én okoztam meglepetést, mert hogy a party napján egy egész napos TC-t szerveztek a kinti kollégák mit sem sejtve az otthoni szervezkedésről.
Így hosszas várakozás után negyed 5-kor sikerült kiszabadulni a 6-os hibernáló meeting roomból. Ekkor már mindenki csak rám várt... Csabától megkaptam a kedves búcsúszavakat tőletek pedig a sok emlékkel teli könyvecskét, aminek nagyon örültem. Szerintem a szép emlékeknél és az azokhoz kapcsolódó képeknél nincs szebb ajándék (leszámítva egy Ferrarit). Thanks a lot again.


Majdnem sikerült csicsogósra rapityeregni a resting area szőnyegét, de Csaba a segítségemre sietett és egy-két poénnal elütöttük az érzékeny pillanatot.


A búcsú második részeként hétfőn én hívtam meg a kollégákat pár falat sós sütire és egy kis csokizásra... Persze a hiénák rögtön megjelentek hívás nélkül és természetesnek vették, hogy ez nekik jár. Olyannyira, hogy az orrom elől még egy tányért is szó nélkül elcsakliztak... Mondhatom szép. Még egy köszönöm sem jött ki a szájukon nem is beszélve a 'jó utat és sok sikert' megjegyzésről. Valahogy természetesnek érezték, hogy ezt csak nekik vittem. Hát ezúton üzenem, hogy nem... és megnézhetik mikor teszek bármit is ki legközelebb...

Nyugdíjas romantikus 7vége

Romantikus hétvégénk Szegeden kezdődött azzal, hogy abban a városban lehetetlen parkolni. Ennek köszönhetően megvolt a város nézés idő előtt. Nagy nehezen meghoztuk a döntést, egy életünk egy halálunk leparkolunk és megkeressük a szállodát. Biztos ami biztos a herceg ott maradt a kék paripánál, hogy ha esetleg parkoló őr érkezne majd portugálul elmondja mi a helyzet. Jómagam pedig megkerestem az elveszettnek gondolt szállodát. A megtalálása annyiból állt, hogy kicsit szem magasságtól fentebb pillantottam... mert hogy hatalmas kék betűkkel volt feltüntetve...(itt jegyezném meg, hogy 3x mentünk csak el mellett) A felismerés örömére hát gyorsan elindultam a szállodába. De a bejutás sem volt zökkenőmentes. Hiába találtam meg az ajtót nem bírtam bejutni rajta, de segítségemre sietett egy helyi idős hölgy, és simán benyitott,mert hogy csak egy kicsit nagyobb erővel kellene... hát elszégyelltem magam huszonéves létemre.. Hát bejutottam a recire ahol egy kedves recepciós hölgy állt a rendelkezésemre és meg is váltottam a parkoló jegyet. Szerencsére 2 órás jeggyel az egész hétvége le volt tudva. Mikor fizetésre került a sor kiderült 5 ezer alatt nem fogadnak el kártyát. így hát meglógtam a parkolójeggyel és jeleztem, hogy majd a herceg fizet. Kiszolgálásom közben betoppant egy vegyes páros és egy éjszakára kértek szobát... Kicsit gyanúsak voltak végig mértem őket, a férfinél Fressnapf-os szatyor a hölgynél meg egy kis bőrönd méretű táska volt... Ki tudja mi volt útjuk célja minden esetre nekem gyanúsak és későbbi kellemetlenségünk okozóinak gondoltam őket.

Mindezek után sikerült elfoglalni a szállást, ami a szálloda legtávolabbi pontján helyezkedett el és mint utóbb kiderült talán ez a legrosszabb pont... ezután jöhetett a város felfedezése ami a  nagyságából kifolyólag nem tartott sokáig, de minden esetre volt egy kellemes sétánk a romantikus vacsora előtt.

Vacsoránkat a kupon tartalmazta így nem volt sok választás, hogy hol fogyasztjuk. Szerencsére nem a város másik felén csak a szállótól 2 percre lévő Port Royalban. Az asztallal is hasonló szerencsénk volt, mint a szobával, ugyanis egy sarokban kaptunk helyet, de a hercegem bevállalta, hogy ő bámulja egész este a falat na meg persze engem. Mindenki eldöntheti melyik a jobb... (Ennek ellenére ő volt az aki másnap a reggelinél tudta, hogy ki volt előző nap uaott vacsizni... Lehet vigyáznom kell mert hátul is van szeme). De ezen kívül egy szavunk sem lehet a vacsora finom volt és bőséges.

Vacsi után jött a romantikus esti séta... egészen a szállodáig... hamar vége lett. Majd jött az esti romantikus tvzés, amit állandó nyikorgás zavart meg. Ekkor még azt gondoltam a korábban bejelentkezett egyéjszakások... Másnap reggel megnéztük mi is van alattunk, mármint a szoba alatt. Kiderült, hogy egy kocsma... így hát elvetettem az ágy nyikorgás lehetőségét és efelől meg is bizonyosodtunk este, mert a nyikorgás visszatért és szombat lévén hangos kacaj és kiabálás is követte. Nincs kétség ez a kocsma ajtó volt.

A romantikázás egy szombat reggeli hosszas sétával telt, melyet egy kis wellness fürdőzés koronázott meg. Vasárnap pedig már haza utazás család látogatással, hogy elköszönjek

Hát azt hiszem ilyen egy jó kis nyugdíjas romantikus hétvége... Bizom benne, hogy azt is megérem.

Tiktak...

Ketyeg az óra. Néha túlságosan gyorsan, de van mikor azt érzem csak vánszorog.

Néhány hónappal ez előtt el sem tudtam képzelni, hogy eljön ez az időszak, de túl éltük az év végi hajtást, Karácsonyi édesség mérgezést és vészesen közeleg az utazás napja.
Egyrészt kíváncsian várom mit hoz az a másik világ, milyen akadályokat állít elém és kellemes meglepetésekkel szolgál. Másrészt itt ez a meleg fészek, amit nagyjából mostanra siketül otthonossá varázsolni és most itt kell hagyni, nem mellékesen itt marad az is akivel ez az egész egy otthonná vált... Ja, és hát a kis szőrös házőrzőnkről nem is beszélve...Rövid életét tekintve csak bízni tudok benne, hogy ő is megvár engem.

Mivel költöztetők fogják csekély csomagomat átvarázsolni a másik világba így kisebb vásárlást már sikerült véghez vinni, hogy egy időre tisztálkodó eszközökből és száraz élelemből ne szenvedjek hiányt. Persze mindig eszembe jut újabb és újabb termék ami nélkül nem élhetek odaát sem... például a koffein.

Ruháim már két oszlopban sorakoznak, mert ők a kiválasztottak. Cipők, csizmák dobozolva.
Viszont egy jó kis 'to bring' lista hiányzik, aminek pont most van itt az ideje,hogy megírjam, mert hogy a következő pár nap elég sűrűnek ígérkezik. Sajnos a sterotonin este elmarad, de lesz helyette búcsúkoncert... ami nem az én búcsúm miatt van, de hamár... miért ne...

A vég kezdete

Nem vagyok nagy blogozó, mégis belevágok. Hogy miért?

Lassan véget ér az itt létem, persze nem a másvilágra távozom csak egy más világba. Pontosan 11 nap... így leírva kicsit fura, már csak azért is mert még minden a maga kis helyén, de ami késik nem múlik, mert hamarosan jön a költöztető brigád, hogy csekély ingóságomat útnak indítsák. Majd én magam is elszállok...

Ma sok mindent megtudtam. A nap elején például azt hogy eddig nem végeztem érdemi munkát... majd egy kellemes hangú fiatalember nyersen közölte, hogy a telefonszámlám alapján nekem sokkal ideálisabb lenne egy okos tarifacsomag... Valamit megsejthetett abból, hogy a munkám említésre sem méltó, talán az okos tarifa hiány okozhatja... Már majdnem el is gondolkodtam a váltáson amikor is ráébredtem, hogy a telefonom nem hogy nem okos, de még sms írásra is limitáltan használható. Persze ezt a kedves fiatalember a vonal túloldalán nem tudhatta, mindenesetre ő az én helyemben váltana, hát én is váltottam gyorsan a kis piros gombra...

így egyenlőre a telefonom sem okosít, de állítólag a szemüveg ezen sokat javít...